Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Legenda Kodolányi Jánosról (Összeállította: Albert Zsuzsa)

radt meg - újra meg újra fölvette ezt a pelyhet, újra óvatosan tenyeremre tette, és én megint elfújtam a levegőbe.- Albert Zsuzsa: - Kodolányi Júlia gyermekkorában Jancsi és Juliska volt a két Kodolányi gyerek, amikor Kodolányi Finnországban volt, akkor ők hiányoztak neki legjobban. Úgy is tudott írni, hogy a gyerekek ott játszottak körülötte, mert az volt neki fontos, hogy a Kodolányi gyerekek boldogok legyenek. Sok nehéz nyomorúságon ment keresztül a család, de Kodolányi Júlia abban a könyvben, amit az édesapjáról írt, megírja, hogy azt ők nem érezték gyerekkorukban.- Kodolányi Júlia: - Ha behúnyom a szememet, jelenetek tűnnek föl előttem, egész képeket látok, hogy mi történt.- Albert Zsuzsa: - Én most azt a képet látom, ami a fiatal Kodolányi Jánost mutatja, a nagy, világító szemével, és mellette a kislányát, akinek ugyanolyan nagy, világító szeme volt. „Csőszi arca" volt, mint valaki írja, az édesanyjára hasonlít egyébként szerintem.- Kodolányi Júlia: - Az anyám rendkívül szép kislány volt, én nem voltam olyan szép, mint ő. Meg tudom mutatni a képét már nagyobb korában is, az esküvői képükön is, hogy milyen szép volt. Egyébként, ők például azt fordítva csinálták, előbb kötöttek egyházi esküvőt, és aztán polgári esküvőt. Az apám katolikus volt, az anyám református, átmentek Oszróba Csikesz Sándor bácsihoz, Csikesz Sándor bácsi nem törődött az ilyen formaságokkal, hogy nincs meg a polgári esküvőről a papír, ő bizony szépen összeeskette őket, be is írta, ahova be kellett írni, ma is megvan a nyoma, és aztán mentek át az akkori demarkációs vonalon. Anyám aztán a Dombóváron élő idősebbik testvérénél volt, apám meg elment Püspökladányba az anyai családjához. Az édesanyja akkor már nem élt. Aztán, amikor megkapták a diszpenzációt, akkor házasodtak össze az első kerületi, akkor még a Várban lévő nem tudom, minek hívták akkor, Városházán.-Albert Zsuzsa: - Nagyon fiatalok voltak, még kiskorúak, mind a ketten.- Kodolányi Júlia: - Igen, akkor huszonnégy év volt a nagykorúság határa, mikor én nagylány lettem, már huszonkettő, most meg már még kevesebb. Sajnos.-Albert Zsuzsa: - Huszonkét éves korában nősül, és egy vajszlói parasztlányt vesz feleségül. Nem egyszerű parasztlányt, az már tanult parasztlány volt, szakít az édesapjával, és évekig iszonyatos nyomorban él. Prófétai hittel csinálta az egész életét. Költözködtek az elvált édesanyja családjához, meg Pest környékre, vissza a faluba, és így tovább.- if j. Kodolányi János: - Az állomások egy része olyan kis koromban ért engem, amelyre én nem is nagyon emlékezhetem.-Albert Zsuzsa: - Miért szakított nagyapjával az édesapja?- ifi. Kodolányi János: - Részint a házassága miatt, itt sem elsősorban az volt a baj, hogy az apám egy, mondhatom azt, hogy jobb módú földműves család harmadik leányát választotta és vette feleségül, hanem azért, mert az én nagyapám nem értett azzal egyet, hogy az apám akkor még nem végzett egyetemet - nóta bene később sem - beiratkozott, de nem végezte, tehát az akkori megítélés szerint nem volt egzisztenciája. Azonkívül, az apám olyan erős, mondhatnám azt is, hogy forradalmian erős szellemiségű volt, és annyira társadalmi megújulás, reform pártoló, a szocializmussal szimpatizáló volt, hogy elsősorban ez lett a szálka a nagyapám szemében, mert a nagyapám teljesen konzervatív, katolikus szemléletű ember volt.- Albert Zsuzsa: - Főerdész.- ifi. Kodolányi János: - Ezt nem lehetett összeegyeztetni. Az apám próbált a nagyapámmal ezekről a kérdésekről beszélgetni, vitatkozni is, nagyapámmal azonban nem lehetett vitatkozni. A következő történt ugyanis: mihelyst vitára került sor, a nagyapám fölkelt az asztaltól, legyintett, hogy: áh, veled nem lehet vitatkozni, mert te mindig ellentmondasz!-Albert Zsuzsa: - Az édesanyja szülei hogy fogadták ezt a házasságot?

77