Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Legenda Kodolányi Jánosról (Összeállította: Albert Zsuzsa)
Legenda Kodolányi Jánosról Összeállította: Albert Zsuzsa- Tertinszky Edit: - Egy költözés alkalmával kezembe került édesanyám emlékkönyve. Ebben az emlékkönyvben olvastam Kodolányi János sorait, aki üdvözölte édesanyámat és a végén így fejezte be mondandóját: „Büszke lehetsz arra, hogy e sorokat elnyerted tőlem." Kodolányi János már tizenöt éves korában tudta, hogy író akar lenni, hiszen első novellája is tizenöt éves korában jelent meg a Pécsi Naplóban. Abban az időben gyakran részt vett leányzsúrokon, ifjúsági összejöveteleken, itt ismerkedett meg Csuka Zoltánnal, itt ismerkedett meg édesanyámmal, édesanyám húgával is, aki később Csuka Zoltán felesége lett. Amikor Kodolányi János már kiváló író volt, és egymás után jelentek meg művei, ezek a művek mind fölkerültek a könyvespolcainkra. Többek között A vas fiai, Ju- liánusz barát, Boldog Margit, és nem utolsó sorban a Süllyedő világ. Én akkor középiskolás diák voltam, amikor Kodolányi ezt a művét megírta, és sok példányt elküldött Pécsre, a reáliskolába, ahol egykor ő is diák volt. A tanári kar nagyon örült és nagyon meg volt hatva, hogy a nagy író rájuk gondolt. Igen ám, de mikor elolvasták a könyvet, akkor kiderült, hogy ott többek között egy matematika tanárról is szó van, aki valamikor Kodolányit megbuktatta, és a matematika dolgozatára ráírta, hogy : „Loptad!" Kodolányi eléggé kifigurázza ezt a tanárt, úgyhogy annyira nevetségessé vált a diákok előtt, hogy kénytelenek voltak az iskolából idő előtt nyugdíjaztatni. A későbbiek során személyesen is megismerkedhettem a nagy íróval, ti. az történt, hogy 1957-58-ban Kovalik Károly kollégámmal fölkerestük Böszörményi utcai lakásán és ott készítettünk felvételt vele. Soha nem felejtem el, hogy amikor becsöngettünk, Kodolányi Jánosné nyitott ajtót, aki ormánsági ruhában köszöntött bennünket. Rövidesen megjelent Kodolányi Júlia Szabó Sándorné is, aki szintén jelen volt a felvételen. Itt Kodolányi előhozta egykori sérelmeit, ami őt Pécsett érte a reálgimnáziumban, de rövidesen rátért a politikusokra, őket szidta, bár nevén nem nevezte őket, csak általánosságban beszélt a politikusokról, de mi tudtuk, hogy Révairól és Aczél Györgyről van szó. A felvételnek volt egy nagyon szép mozzanata, amikor a riporter megkérdezte, hogy melyik volt élete legüdítőbb élménye:- Kodolányi János (hangfelvételről): - A legüdítőbb élmény, életemnek egyszersmind a legelső tudatos emlékem. Nyolc-tízhónapos koromra nyúlik vissza, mezítláb, nagyon bizonytalanul álltam egy falusi háznak a tornácán, napfényes időben, és tenyeremről egy pelyhet fújtam a levegőbe, és sikongatva gyönyörködtem benne, hogy a pehely hogyan száll, ereszkedik lassan lefelé a napfényben és ül meg a földön. Egy nagybajuszú, szerintem öreg bácsi - emlékeimben mindig egy öreg, egyszerű paraszti ember alakjaként maBüki Béla, Csűrös Miklós, Kalász Márton, ifj. Kodolányi János, Kodolányi Júlia, Püski Sándor, Tertinszky Edit, Tóbiás Áron, Tüskés Tibor, Várkonyi Péter visszaemlékezései. A Bartók Rádióban 1999. június 4-én és július 2-án elhangzott adás szerkesztett változata. 76
