Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Kántor Lajos: “Templom és Iskola” (A Reményik-mítosz és az erdélyi valóság)
Kántor Lajos „Templom és iskola" A Reményik-mítosz és az erdélyi valóság Statisztikák hiányában is biztosan állíthatjuk, pusztán tapasztalati alapon, hogy iskolai és egyéb erdélyi magyar ünnepségeken a kilencvenes években a leggyakrabban Reményik Sándor verseit szavalták. Valószínűleg az 1925-ben írt Templom és iskola vezet, de versenyben van vele az Ahogy lehet (1935). Ez utóbbi amolyan erdélyi magyar Nemzeti dalnak számít. A verszáró szakaszban ma is sokan ismernek magukra: Te is, testvérem, karszti sorsodat Fogadd el, s védd meg karszti földedet, Azt a sírodnak is kevés humuszt, Azt a pár négyzetméternyi helyet, S azt a fölséges isten-lábnyomot, Mit a lavina minden rohama Eltörölni még sohasem tudott. Védd ezt a talpalatnyi telkedet, Cserépkancsódat és tűzhélyedet, Utolsó darab száraz kenyered! De azt azután foggal, tíz körömmel, Démoni dühvei és őrült örömmel - Ahogy lehet... A vers előző szakaszainak néhány hangsúlyos sorát - az ilyeneket: „Megalkuvás zsoltárát énekelve", „Testvérem, korcs hős, alkuvások hőse" - föltehetőleg kevésbé halljuk; az „O karszti sors, ó karszti temetés"-re figyelünk. A „Nincs semmi fegyverünk" és a „Kínszenvedést virágzó élet", ha nem nyugtat is meg, békítheti a lelkiismeretet. Békítette, nyugtatta a trauma kimondása a költőt is. Egy 1935 májusi levelében Reményik Sándor a számára talán legkedvesebb nőnek, Imre Ilonkának írja, Budapestre: „Nagyon, nagyon jólesett, hogy Magának is tetszett az »Ahogy lehet« és társai. És Jóskának is. És az is jólesik, hogy féltenek. Mert mégis egy kis erőt ad mindez. (...) Azt írják hazulról, hogy ezt a verset mindnyájan a Bibliájukba tették, mint annak idején Kós az »Eredj, ha tudsz«-t." A Reményik-mítosz alakulását tehát innen, a Végvári-versektől és elsősorban az 1918. december 29-i keltezésű, máig visszhangzó Eredj, ha tudsz!-tó\ kell nyomon követnünk. A „Magyar műveltség Erdélyben" címmel 2000 októberében többnapos tanácskozás zajlott Sepsiszentgyörgyön; az ezredforduló időszerű kérdései közt megadott témaként szerepelt a mítosz- értelmezés. Az ott elhangzott előadás a hatvan éve elhunyt Reményik Sándor (1890-1941) életművén túl is visszhangzik a mában. 72
