Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Géczi János: Tiltott Ábrázolások Könyve

fülke padlóját, s a kert madarainak is két kézzel szórták a kölest. Két év elmúltával Ja-no minden reményét föladta. A kisfiú éjszakánként annyira sírt anyja után, hogy Ja szíve majd belehasadt.

Miután idős apja meghalt, Ja annyira beteg lett, hogy a részvétlátogatásra érkezett ismerősöket, barátokat sem tudta fogadni. Aléltan feküdt az ágyán, amikor asszonysírásra riadt fel. Felpillantott s a gyászruhába öltözött felesége lépett be kopár szobájába. Ja keserű fájdalma egyszeriben eltűnt. A szolgálók hangosan si- valkodtak örömükben. Mikor az asszonynak fölszáradtak a könnyei, megérintette jó urát, aki lassacskán magához tért. Azt hitte, hogy meghalt, s kérdezte a körötte állóktól, hogy ugyan, melyik alvilágba jutott?- Nem, dehogy - nyugtatta meg a felesége. - Szüleim szófogadó leánya vagyok, nem szegülhettem szembe apám konok akaratával. Háromévnyi távolmaradásommal fájdalmat okoztam neked. Most, hogy keletről visszaköltöztünk, hallottam, hogy apád elhunyt. Apám akaratának engedelmeskedtem, mikor tőled elszakadtam, de most nem tudtam szót fogadni, hogy elhunyt apósomnak kell részvéttel adóznom. Anyám tudja, hogy itt vagyok, de apám nem. - Mikor befejezte, gyermekét magához ölelve, könnyeivel küszködve azt mondta:- Azért mert apámnak engedelmeskedtem, gyermekem elvesztette az anyját.

A gyermek is zokogott, a szoba könnyek gyöngysorától fénylett.

Két órával később az asszony felállt, és nekilátott, hogy előkészítse családi kötelezettségeit. Apósa koporsója előtt étel- italáldozatot mutatott be. Ja megvigasztalódott ugyan, de a hosszú betegeskedés annyira legyengítette, hogy az ágyból nem tudott kimozdulni. Felesége fogadta sógorát is, aki részvétlátogatásra érkezett. A szertartások befejezésekor Ja-no botra támaszkodva talpra állt, és részt vett az elhantoláson. A temetés után az asszony közölte, hogy hazatér, mert különben édesapja megszidja. Végül aztán férje könyörgése s gyermeke könnyei mégis maradásra bírták.

Kevéssel később jött a hír, hogy az anyja megbetegedett.- Én eljöttem hozzád apád miatt - mondta -, ugye, te is hazaengedsz az anyám kedvéért?

Ja-no beleegyezett, a nő pedig rábízta gyermekét a dajkára, s könnyeit hullatva elindult.

Eltelt néhány év, Ja és fia is elfeledték. Egy nap, amikor a juhar levele sárga csillagként repült ki a szélfútta kertből, nyílt az ajtó, és a tündérszép, meg nem öregedett asszony libbent be rajta. Ja döbbenten kérdezgette, hogy-hogy visszatért. A megérkező az ágyra ülvén szuszogva mondta:- Szobámból csak fél mérföldre láthattam el, de most egy nap és egy éjszaka alatt ezer mérföldet tettem meg, s magam mögött hagytam egy kontinenst is, ahol rózsaszín bőrű emberek laknak, s a hajuk olyan, mint a rizsszalma, szemük pedig az ég. Nagyon ki vagyok merülve.

Tovább faggatta volna feleségét, ám nem tudta szóra bírni. Ja-no addig-addig erősködött, mígnem az asszony belefogott a történetbe:- Nem szívesen beszélnék most, de a kedvedért nem bánom, elmondom. Néhány éve történt, hogy elköltöztünk keletre, egy bizonyos Cső úrhoz. Házigazdánk a legnagyobb körültekintéssel látott vendégül bennünket. Húgocskám fele29