Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Géczi János: Tiltott Ábrázolások Könyve
ségül ment a fiához, aki később korhelységével boldogtalanná tette őt. Mikor egyszer eljött, és beszámolt erről apámnak, ő ott marasztalta és egy félévig vissza sem engedte férjéhez. Az a férfiú annyira földühödött, hogy valahonnan egy gonosz varázslót kerített, aki rabul ejtette apám lelkét, őt, magát pedig bilincsbe verve elhurcolta. Rémült családom immár szerteszét szóródott széles e világon. Ja nem állhatta meg, hogy el ne mosolyodjon. Felesége dühösen csattant fel:- Még ha gonosz veled, akkor is az én apám! Jónéhány évig éltünk együtt, de a szerelmünket sosem árnyékolta be veszekedés. Most, hogy a családom tönkrement és szétszóródott a szélrózsa minden irányába, ha apámat nem is sajnálod, legalább velem lehetnél kíméletes. Mosolyogsz bánatomon, nincs hozzám egyetlen vigasztaló szavad sem. Mennyire könyörtelen vagy! Azzal sarkon fordult s elment. Férje utána sietett, hogy bocsánatot kérjen, de sehol nem bukkant az asszony nyomára. Már nagyon megbánta, amit tett, és attól félt, hogy örökre elveszítette feleségét. Két-három hónap múlva anyósa és felesége állított be a házába. Ja boldogan fogadta mind kettőjüket. Anya és leánya a földre borult előtte, Ja pedig zavartan kérdezte, mi járatban érkeztek. Mindketten elsírták magukat, és felesége így szólt:- Legutóbb dühösen távoztam, de most megalázkodva esdeklem segítségedért! O, mily szégyen!- Apósom ugyan nem emberi lény - mondta Ja-no -, de anyósom kedvességét, és a te szerelmedet soha nem feledhetem. Az, hogy felderültem, hallván a benneteket ért sorscsapásról, csupán gyarló emberi természetem miatt történt. Miért nem tudtál hát egy csöppnyi türelemmel lenni?- Anyám állítja - mondta az asszony - hogy csakis a te mestered szabadíthatja ki apámat.- Ha így van, akkor könnyű dolgunk lesz - nyugtatta meg Ja. - Ha apád nem térne vissza, te búsulsz majd utána, ám ha visszatér, félő, hogy férjed és fiad lesz keserű bánkódásra kárhoztatva. Ám felesége megesküdött, hogy e pillanattól örökre vele marad. Ja rögvest összepakolt, s útnak indult. A templomot is megtalálta, szerencsére mestere is épp akkor érkezett vissza, s megkérdezte tanítványától, hogy mi az az ok, amiért jött. Ja megpillantott a konyhában a két mellső lábánál fogva gúzsbakötött vén rókát.- Ezért a fogatlan szörnyért jöttem! - bökött rá nevetve Ja. Az öreg teljes nappal hamarabb érkezett haza, mint Ja. Mikor Ja is hazaért, asszonya a lába elé borulva köszönte meg segítségét.- Ha továbbra is a férjednek tekintesz, semmi szükség a hálálkodásra - mondta Ja.- Családom visszaköltözött a régi házba - mondta a nő. - Itt van a közelben, szinte át lehetne hozzájuk kiáltani. Három napra hazamennék, megbízol bennem?- Gyermekünk alig a születése után elveszítette anyját, de mégsem halt bele. Én sokáig éltem özvegyként, mégis megszoktam valahogy, és viseltem a tőled kapott, aranyból font ékszert. Nem vagyok afféle, mint az ifjú Cső, kedvességgel tettem jóvá, hogy megbántottalak. Ha mégsem térnél vissza, az hűtlenségedet 30
