Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Alföldy Jenő: Klasszikusok hiteles arcvonásai (Orosz László: A niklai remete és a kecskeméti fiskális)
embereként őrizze meg a törvényes rendet. A törvényességet védi a királynéval és a pártütőkkel szemben egyaránt. A törvénnyel szembeszegülni óriási konfliktust jelent annak, aki a törvényt képviseli, akinek erkölcsi érzéke ép, s akit nem fűt a társadalom kárvallottainak sérelme, bosszúvágya. Csupán feleségének meggyalázása nyomán ragadtatja magát az önbíráskodásra. Lenyűgöző, ahogy Bánk úri becsületén és királyhűségén átüt az indulat, mégsem szennyet sodor magával, hanem az igazságot viszi győzelemre a hős bukásában is, aki erkölcsi halottnak és a teremtés egyedüli vesztesének érzi magát, miközben a királyt rávezeti felelősségére. Berzsenyi A Berzsenyi magyarságtudata című tanulmány érdekessége, hogy egy éles ellentét feloldásával ad magyarázatot a költő kétarcúságáról. Berzsenyi egyrészt konzervatív középnemes, aki akkor hivatkozik a magyar nemesség hősi múltjára, amikor Franciaországban a nemesség ellen küzd jogaiért a polgárság, és amikor a hangos kardcsörtetéssel előkészített inszurrekció szemlesüttetően maradi szerepre kárhoztatja a nemzetet. Másrészt viszont azt a reformszellemet készíti elő, amely alapvető igéket köszönhet neki. (Ez ismét párhuzam Katonával: ő is elébe vág a reformnak.) Orosz László egy másik tanulmányában, a Széchenyi és Berzsenyiben megmutatja, hogy a reform legfőbb mozgatója számára milyen sokat jelentettek Berzsenyi költeményei: több helyen is Berzsenyi-reminiszcenciákkal él írásaiban. De micsoda félreértések és megbántódá- sok estek közöttük! Berzsenyi szinte goromba levélben tudatja Széchenyivel, hogy nem kívánja „Miklán" (Niklán) vendégül látni. Valószínűleg attól fél, hogy alacsony kúriája - mely inkább nagyobbacska parasztház - megütközést kelt a grófban. Köznemesi gőgjét demokra- taságnak tünteti föl, pedig nem demokrata. Közelről ismeri jobbágyait, akik jó uruknak, de uruknak és nem magukkal egyenrangú félnek tartják. Kedvező fejlemény, hogy növekvő realitásérzékkel ítéli meg a gazdasági és politikai kérdéseket, de így veszít zseniális ódaköltészetének hitbeli fedezetéből, s a hangsúlyt a hozzá kevésbé illő episztolára helyezi át. Egyéniség és nemesi világkép A Berzsenyi-irodalom több korabeli dokumentumra támaszkodhat, mint a Katona-kutatás. Az ugyancsak introvertált, magának való Berzsenyinek eléggé széles körű irodalmi ismeretségei voltak. Fölfedezése körül Kis János és Kazinczy bábáskodott, megnyerte a kor két legnagyobb kultúrmecénása, Festetics, majd Széchenyi barátságát, és szerteágazó levelezést folytatott számos pályatársával. Mégsem volt sokkal szerencsésebb, mint Katona. Orosz Lászlóval együtt hihetjük: hasonló oka volt ennek, mint Katonánál. Túlzott érzékenység, önemésztés, búskomorság, melyhez azonban nem járult Katonáéhoz hasonló színlelő képesség. Egy konfliktus nyomai Orosz László föleleveníti a kor másik lángelméje, Kölcsey kritikájának hatását a költőre, s annak kitartó készülődését az Antirecensió megírására. A dologban nem is az a tragikus, hogy Berzsenyi támadásnak érezte a nem túl barátságos, de korrekt bírálatot. Még pozitívumnak is érezhetjük, hogy Berzsenyi stúdiumokba fogott, és közhasznú gondolatokkal gazdagította irodalmi elméletírásunkat. Inkább fájlalhatjuk, hogy az elméleti alapozás közben szüneteltette a versírást, s ki tudja, milyen remekek vetéltek el a hallgatás éveiben. Fájlalhatjuk, hogy akiket mi egyformán tisztelünk és becsülünk, azok miért nem tisztelik és becsülik egymást. A két személy közül nem választani akarunk, de vitájukból sokat tanulhatunk. 109
