Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Alföldy Jenő: Klasszikusok hiteles arcvonásai (Orosz László: A niklai remete és a kecskeméti fiskális)

Alapvető gátja volt annak, hogy Berzsenyi és Kölcsey egymás iránt fölmelegedjen. Merényi Oszkár fölidézi a Berzsenyi emlékkönyvben, hogy miként ismerkedett össze Berzsenyi és Kölcsey Pesten, 1813-ban. (Olyasféle helyzetről van szó, amilyet Weöres Sándor színez ki oly felejthetetlenül Psyché ecsetével, Berzsenyi mellett Kisfaludy Sándort is megjelenítve.) Valóságos kis költőtársaság verődött össze, hogy megvitassák az akkoriban oly eseménydús világpolitika és a költészet dolgait. Kettejükön kívül még Vitkovits Mihály és Szemere Pál volt jelen a színházzal, Virág Benedek meglátogatásával, evéssel-ivással fűszerezett együttlét alkalmából. Szemere naplóvezetői pontossággal rögzítette a mozzanatokat. így pontosan tudjuk, miként csipkedte meg egymást Kölcsey és Berzsenyi, és milyen kedvezőtlen volt Berzsenyi számára a Virág Benedeknél tett látogatás. Berzsenyi leszólta Kölcsey „érzést nélkülöző" versmondását, és - kétségtelenül jó ízlésre vallóan - elutasította Vitkovits brúdercsókját, mondván: „Pipa van a számban". Kölcsey viszont nem palástolja gúnyos mosolyát, amikor Berzsenyi hosszú magánhangzókkal ejti a harmóniát, melanchóliát. A tíburi forrásról, gyönyörű Larisszáról oly szépen ábrándozó és meglehetősen művelt földesurat bizony kissé parlagias jelenségnek látták a kortársak. Virág Benedek két gúnyverset is írt róla, nagyon is megnyomva a tollat, amikor Pontyinak nevezte őt Bessenyei nevetséges vidéki nemes-figurájáról. De Berzsenyinek is éles volt a nyelve, ha úgy akarta. Szemerének csak ennyit mondott egy rögtönzésére: „cifra". Ki tudná megmondani, hogy az együttlét végén ő és a jobbára szótlan Kölcsey közül melyikük tért nyugvóhelyére több sebbel a szívében. (Berzsenyi így tudta pályatársát betegre dicsérni: „sok munkába került ezeket így öszveszedni".)

Rokon- és ellenszenvek klasszikusok között

A felületes szemlélő számára vidámnak tetsző órák életre szóló bántalmak forrásai lettek. Berzsenyi így emlékezik vissza Kölcseyre Kazinczynak írt levelében öt évvel később, már a Kölcsey-bírálat hatása alatt: „Én ennek a pimasznak a kamuti szeméből már akkor semmi jót nem néztem, mikor nekem a pesti kávéházban egy öl nyekergő verseket hozott". (Akkor így méltatta őket: „Az úrnak szép phantasiái vannak". Patikamérleg pontossággal adagolt üröm volt már ekkor is a bókban.)

Szauder József arra hívja föl a figyelmet, hogy a kutatók elhanyagolták Berzsenyinek azt a jellemvonását, melyet fölfedezője, Kis János így látott: „...olyan Diogenész volt, akinek hordóját hérói lelkek ostromolták". Szauder szerint „Betegesen visszahúzódó már akkor, amikor Kis János többször kérte, hogy mutassa meg kéziratait. S idegesen önérzetes ahhoz, hogy készületlent adjon ki a kezéből. Mikor megtudta Kis Jánostól, mily nagy véleménnyel van róla az irodalom vezére, bizonyosan megrettent. Először azért, mert nem forgott a társaságban és az irodalmi életben, s ezért a kritika, még ha hízelgő volt is, megijeszthette, kiemelte,hordójából', vagy a hérók leikéivel népesült magányából valami idegen közegbe." Ez tehette félszeg társasági emberré, amit nehezebb kinőni vagy leküzdeni, mint a piknikus testfölépítést. Ám azok a hérók (héroszok), amelyek („akik") diogenészi hordóját ostromolták a talentumot idejekorán fölismerő Kis János szerint, olyan versek írásához segítették Berzsenyit, amelyek mindig fakulhatatlanul ragyognak.

Kazinczy nagy igazságérzettel próbálta meggyőzni Berzsenyi kivételes talentumáról Kölcseyt, aki emelkedett lélek lévén, idővel be is látta, hogy túlságosan szigorú volt pályatársával. Ennek a kornak a vizsgálója is számos olyan konfliktust fedezhet föl, amely máig hol termékeny viták, hol áldatlan, előítéleten alapuló értetlenségek formájában ismétlődnek meg kísértetiesen. Orosz László tanulmányai azért is közhasznúak, mert száznyolcvan év távolából visszatekintve tisztázódnak a magyar szellemi életnek ezek a modellértékű helyzetei. Talán segít a könyv abban is, hogy az ösztönösebb és a tudatosabb alkotók fájó konfliktusai újra vissza ne köszönjenek.

no