Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Fehér Zoltán: „Tenger közepén pacsirtafészek” (Archaikus magyar elemek Bátya kétnyelvű folklórjában)
néphitének intenzív gyűjtése idején az 1960-as vagy 70-es években valami amerikai cég mutogatott városainkban egy hatalmas preparált bálnát. Nem csoda hát, hogy ennek híre felidézte idős emberek emlékezetében a már-már elfelejtett hiedelmet, de a cethal nevét a bálna ki is szorította. Kérdésemre így feleltek: „A Föld négy bálna hátán van." Vagy: „A Földet négy bálna tartja. Az egyik északnak néz, a másik keletnek, a harmadik délnek, a negyedik nyugatnak. Ha az egyik bálna megmozdul, akkor van földrengés." Vargyas Lajos szerint „a magyarok két területen is kaphatták ezt a képzetet: a Volga vidékén, vagy a finnugor rokonoktól függetlenül, közvetlenül az iszlám által befolyásolt török népektől..." Szerintem a bátyaiak boszniai eredetű rétege, amely közvetlen érintkezésben állott a mohamedánokkal, hozhatta ezt a hiedelmet őshazájából is. Megőrzését pedig az a tény is lehetővé tette, hogy a magyar, és távolabbi kiskun környezet is ismert hasonló képzetet. A Föld teremtésének dualisztikus képzete, amely szerint a Földet az Isten és az ördög közösen alkotta, az Ural vidékén, valamint Nyugat-Szibériában ismert. Nálunk a csángók őrizték meg. Bátyai gyűjtéseim során erről sajnos csak egyetlen árva elhomályosult hiedelemmonda került elő. „A Föld négy bálna hátán van. Régen az Operenciás-tengeren vót egy sziget. A lakója egy anya vót meg a fia. Az anya elküldte a fiát a tengerre, és mondta neki, hogy hozzon a szájába fődet. A fiú elment a tenger alá, és a szájába hozott egy kis fődet. Az anya azt mondta, hogy rakják a bálna hátára, és az övét rátette. Amit bekerített az övével, az lett a hegy, és ahol rossz vót a főd, ott lesüllyedt. És elkezdett nőni a Főd." E mondából mindössze az „öv" és a „lesüllyedés" motívuma állítható párhuzamba Kálmány Lajos kopott, szinte értelmét vesztett adatával. „Az Isten egyszer azt mondta az ördögnek, hogy neki is lehet birodalma, ha reggeltől estig el tudja rekeszteni, akkor oda nem fog sütni a nap. Az ördög azonban nem tudta föltenni a gombot, a kakas megszólalt, a tó-gát, amely keresztül van a világon, lesüllyedt a földbe." A vogul teremtés-mondában érthetőbb a történet, s több eleme azonos a bátyaival. „Numi-Tarem homokot hozat föl az első emberrel a tenger fenekéről, ami csak többszöri kísérlet után sikerül. Ebből teremti az ember a földet, ami a víz színén forog. Numi-Tarem odaadja ezüstgombos övét, hogy rakja vele körül a földet. Erre megáll, az övből pedig a fényes Ural-hegység ülepedik. „Érdekes, hogy ennek a keleti hagyománynak is megvannak a variánsai a balkáni népeknél a bogumil tanítások eredményeként. Talán az idézett bátyai monda szintén innen származik. A magyar „keleti hagyomány" balkáni párhuzamait tovább szaporíthatjuk bátyai adatokkal. Egy Reguly gyűjtötte vogul teremtés-mondában Numi-Tarem atya vasláncon, ezüstbölcsőben férfit és nőt ereszt alá az égből. Egy másik vogul medveénekben, az Ég Lánya leszállásának éneke címűben hasonló motívumot találunk. „Numi Tórum jó atyám / hétkarikás ezüstbölcsőt, / azt kalapál / hétágú ezüstláncot, / azt is csinál: / ezüstívű íves bölcsőbe, / ezüstpántú pántos bölcsőbe / köt be engem, / fektet, íme, engem. / Alsó ég felé elkezdett le- bocsátni..." Szinte ugyanezek a kozmikus képek villantak föl előttem, amikor - jóval Erdélyi Zsuzsanna korszakos jelentőségű könyvének megjelenése előtt - feleségem nagyanyja, özvegy Szűcs Péter Pálné elimádkozta nékem az alábbi gyönyörűséges apokrif imádságot. Sto u nebu skripa? Gospa sinkn ziba Na najtanjemu vlasku. A vlasakse otarze Gospa sinka dopade, Odne nega na morje Na morju su galije, Pomoglc nas Marija. (Mi csikorog az égben? Úrnő a fiát ringatja 85
