Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Fehér Zoltán: „Tenger közepén pacsirtafészek” (Archaikus magyar elemek Bátya kétnyelvű folklórjában)
A legvékonyabb hajszálon. De a hajszál elszakad Úrnő a fiát elkapja, Elviszi a tengerre, Tengeren vannak a gályák, Segíts meg, Mária.) A bátyai imádságban az égi lény Szűz Mária, akit azonban először Úrnőnek (Gospa) neveznek, miként mi is a pogány magyar istennő nevével Boldogasszonynak tiszteljük az Istenanyát. A rác szöveg nem beszél bölcsőről sem, de hát mi másban lehetne ringatni a gyermeket. Aztán az Úrnő nem is láncon bocsátja le gyermekét, hanem a „legvékonyabb haj- szál"-án. Ez a hajszál azonban „csikorog", mint a lánc. Ennek a mítoszi hajszálnak is megtalálható a mása egy vogul teremtés-mondában. Arany Kaltes ifjú nénjének hajfonatában ugyanis „ott fénylik a Nap..., ott villog a Hold." Az égből aranyláncon alábocsátott gyermek képzete nálunk a székelyföldi Disznófickó című meséből ismert, aki „az ég rámáján túl egy gyémántpalotában aranyláncon lógó bölcsőben nyugszik." Vargyas Lajos ugorkori hagyománynak tekinti ezt a képzetet. Köztudott, hogy a népmesék csodavilága az emberiség ősi mitikus képzetei kövületeinek tekinthetők, bizonyos mesetípusok azonban hajdani hősének elemeket is megőriztek. A Magyar Népmese Katalógus már a Mitikus vagy valódi mesék csoportján belül külön alcsoporthoz sorolja a hősmeséket. Ezek Kovács Ágnes szavaival „a tündérmese legarchaikusabb csoportját képezik." Bennük „a hős...emberfeletti táltostulajdonságokkal rendelkezik..." A hősmesékben nem a lírai momentumokon van a hangsúly, hanem a küzdelmen, a párviadalon." Vargyas Lajos az altáji, török-mongol hősénekek világát lényegében azonosnak tartja az „európai, különösen a magyar hősmesék (ő még tündérmeséknek nevezi - F. Z.) világával." Ezek közül azonban a magyar változatok erőteljesebbek, gazdagabbak, tehát nyilvánvalóan közvetlen keleti hagyományt őriznek. A Fehérlófia talán a legismertebb hősmesénk. Liungman szerint ez a típus „a bizánci korban a Fekete-tenger mellékén keletkezett." Variánsait Bátyán Milos Kobilos és Szürkéké Pétör címmel találtam meg. A Magyar Népmese Katalógus 71 közelebbi és 56 távolabbi változatát tartja nyilván. Érdekes, hogy a hős neve a Nógrád megyei Varsányban élő Berki Miklós cigányember meséjének címszereplőjéhez áll legközelebb. A cigány mese hősét ugyanis Kanca Miklósnak nevezik. Miklós Kobilos (Kancafica Miklós) neve megegyezik a rigómezei csatáról szóló délszláv hősénekek intrikus alakjának, Milos Kobilicnak a nevével. Az állatőstől, talán a totemállattól származó hős a bátyai változatban ugyan már csak egy „szegény asszonytól" született, de természetfeletti erejét attól kapta, hogy Fehérlófiához hasonlóan hétéves koráig szopott. Megjegyzem, hogy a mondái hőssé vált egykori bátyai tudós pásztor, Pajika dedó, a táltos hírében álló gulyás számadó szintén ezt tette. Valószínűnek tartom én is, miként Kovács Ágnes és Jung Károly is, hogy Milos Kobilos neve a Balkánról cigányok közvetítésével jutott el hozzánk, s szerintem adaptálódott a régi magyar Fehérlófia-szüzséhez. A bátyai mese elmondója Miklósity Szőke Pál nagyapjától tanulta a mesét. Az öreg szilvaőrző gunyhója a harmincas években az itteni mesemondás központja volt. Falubeli gyerekek szívesen gyalogoltak ki hozzá mesehallgatás céljából. Egyébként a Milos Kobilos cselekménye több pontban eltér a Fehérlófiáétól, de közelebb áll hozzá, mint a Karadzic gyűjtötte hercegovinai Medvefi (Mededovic) c. délszláv mese. Ha a mesék mitikus kövületek hordozói, akkor a néphit maga az élő mítosz. Bátya néphite c. kötetem még 1975-ben jelent meg Diószegi Vilmos ösztönzésére Hoppál Mihály támogatásával. Ennek alapján állapította meg Kovács Ágnes, hogy Bátya hiedelemvilága még a meséknél is magyarosabb jellegű. Különösen gazdag a természetfölötti hatalommal rendelkező személyekről, a boszorkányokról, tudósokról (tudós pásztor, tudós kocsis, tudós mé86