Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Bombitz Attila: Akiről tudunk, akit sohase láttunk (Esterházy Péter: Harmonia Caelestis)

világszerű, reflektált voltában is cselekménymodelleket utánzó nagy-elbeszélés, mely nem átall alapos referencialitásban gyökerezni, miközben persze az általános és a szimbolikus nyelviesül benne. Nem mintha neki volna. Ezért rendez nemzetközi könyvvásárt. Esterházy Harmóniába ugyanakkor az első olyan széles panorámájú kísérlet, melyet a posztmonarchikusság, a nemzeti történetalakzat, a Kelet-Európaiság közti dialógus fókuszálásában önmaga ideje szerint is az eltelt tíz év prototípusaként érdemes olvasni. Mert nem mértéktelen, hanem mértékes. Pontosabban: nicht angemaßt, sondern angemessen. De mindezt megírom még.

rí* „

%> lu.0>*

i

Ll' A?>'* . Or

Peí/íA’S»f‘i /

**&*«'*'

E

Kä/Vuo^

T

S2