Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)

ze, miért jártak június 7-én Nagy Imrénél. A rendcsinálás repertoárja szegényes: megszervezik, hogy a „munkások és értelmiségiek, régi és új párttagok, nők, „békebizottságok" tiltakozzanak az Irodalmi Újság, a Béke és Szabadság, a Nők Lapja stb. „helytelen" hangja miatt. A pártvezetés új frontot is nyit: „Meg kell vizsgálni, hogy az egyháztestületek tagjai között milyen a hangulat, kik vettek részt a Petőfi Kör legutóbbi vitáján és tapsoltak a pártellenes felszólalóknak, és milyen intézkedések szükségesek." A PB-nek ez a „hangulatos" ülése a Honvédelmi és a Belügyminisztériumot kéri fel „az egészséges politikai hangulat megszilárdítására". A július elsejei normarendezés miatt itt-ott sztrájkolgatnak, a vezetés rögvest szigorít a saját normáin is: korlátozzák a személyautó-használatot, visszafogják a potyá- zást (ingyen színházjegy stb.). A Rákosival egy hajóban evező (iránytű nélküli) PB kigondolja, hogy a Farkas ügyével foglalkozó KV-ülés előtt „közvetlen intézkedéseket célszerű foganatosítani". De nem tudják, mi lenne „célszerű"; RM ki is húzza a határozatnak ezt a passzusát. Farkast viszont felszólítják, hogy elmondandó beszédét - védekezését! - 48 órával korábban le kell adnia.

Mikor kiderül, hogy a sajtóvita jegyzőkönyvét terjeszteni akarják, a pártvezetés intézkedik - sikertelenül -, hogy ez kizárólag az ő kezükbe kerülhessen. Olaj a tűzre, hogy az „ellenforradalmi írókat" - Déryt és Tardost - kizárják a pártból. Az akadémikus politikus, Friss István rátapint a lényegre: a Petőfi Kör értékelése azt a benyomást kelti, hogy pofa be! Benjámin László költő megírja a KV-nak, visszautasítja Déry Tibor és Tardos Tibor rágalmazását; figyelmeztet: „a burzsoá restauráció veszélyének ürügyével a sztálinizmust akarják restaurálni".

Forr a párt. Az Irodalomtörténeti Intézet taggyűlése megállapítja, hogy elmaradt „a Nagy Imréénél jóval súlyosabb gazdasági és politikai hibák" elemzése és megbélyegzése. Az Állami Elmekórház taggyűlése, a frissen rehabilitált dr. Tariska István igazgató és dr. Gimesné (a lázadó újságíró, Gimes Miklós anyja) javaslatára rendkívüli pártkongresszus összehívását kéri, hogy ott Rákosi „levonja a megfelelő konzekvenciát". A Közgazdaságtudományi Intézetben Nagy Tamás elmondta, hogy a Déryre és Tardosra vonatkozó vádak nem bizonyíthatók: „a PB mostanában inkább fékez, mint vezet". Kornai János szerint Poznan megmutatta, hogy baj van a munkásosztály hangulatával.

Gerő ráébred, hogy Rákosi őket is magával ránthatja. Egy héttel a KV-ülés után elpanaszolja Andropovnak, hogy a belpolitikai helyzet „nagyon, de nagyon komoly" - akárhová néz, már ő is csak ellenzéket, sőt ellenséget lát. Mivel a kapitalizmus restaurálása nem számíthat népszerűségre, Gerő ügyes árukapcsolása szerint két feladatra összpontosítanak: „megdönteni az MDP mostani vezetését (egyszerre vagy apránként), és elszakítani, vagy legalábbis eltávolítani Magyarországot a Szovjetuniótól". Titón kívül már Togliatti is fellép a „nemzeti kommunizmusért", Moszkva befolyásának korlátozásáért. Véleményük a magyar pártban is visszhangot kelt. Togliatti interjúját a Magyar Rádió három napja azzal kommentálta, hogy az SZKP XX. kongresszusáig Magyarországon túlzottan másolták „a szovjet társadalmi és gazdasági módszereket" és „nem egyszer ráfizettek erre". Növeli a bajt, hogy a KV apparátus fele a pártvezetés ellen lép fel. Vidékre utazva a vezetők ellen „hajtogatják a helyi kádereket". Mindez azonban mintha csak bevezetés lett volna ahhoz, hogy előadja: veszélybe került Rákosi. A BM szovjet ta48