Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)

- Rákosi hajlamos volt a tépelődésre, '56 elejétől többször elbizonytalanodott - mondta Hegedűs András. - Félelme Sztálintól átalakult a néptől való félelemmé: megjelent egy másik Rákosi.

1956 májusának, júniusának legfontosabb kérdéseit a Petőfi-körben fogalmazta meg „a lázadó pártértelmiség". A vitafórum ötlete 1954 őszének szabadabb levegőjében született, de a Dolgozó Ifjúsági Szövetség (DISZ) és a Kossuth Klub értelmiségi köre csak 1955 márciusában nyithatott, amikor a baloldali fordulat miatt az eredeti szándék már értelmét vesztette. Semmitmondó kezdés után, a XX. kongresszust követően vált igazán ismertté a kör. Az MDP tehetetlensége miatt, 1956 nyarára a közvélemény radikalizálódásának egyik gócává vált. „Felkent" vezetők helyett szakemberek, írók, újságírók, ismeretlen bátrak, meg az elnémítottak itt fogalmazták meg a magyar társadalom alapvető kérdéseit. A történész-, vagy a filozófus vita, a népi kollégisták, majd az illegális párttagok és a fiatal értelmiségiek találkozója, s betetőzésül a sajtóvita egyre több társadalmi gyúanyagot hordozott. Bármi került terítékre, hamisságok, hazugságok egész rendszerébe botlottak: súlyos politikai kérdésekbe.

A közgazdászok ankétjén ízekre szedték az új ötéves tervet, mivel épp olyan irreális, mint bukott elődje. A történész vitán Andics Erzsébet akadémikus, a pártközpont kulturális osztályának a vezetője állítólag szinte hisztérikus rohamot kapott a kérdéstől, hogy Kun Béla, a munkásmozgalom árulója, miképp lett a Tanácsköztársaság dicsőséges vezetője. Rendre kiderült, hogy a szabad vitákban a dogmák papagájai képtelenek érvelni. A filozófusvitán Szigeti József a nyílt színen kért bocsánatot a Révai József által kiátkozott Lukács Györgytől. RM szerint Lukács „a vitát nemcsak Sztálin, de a párt elleni ügyes támadásokra használta ki". De legalább utólag, ő helyre rakta: „Lukács György meglett korában, mint hegeli- ánus került a kommunista mozgalomba s minden - ismétlem: minden - nehéz szituációban kiütközött rajta a hegeli nevelés. A dialektikus materializmus soha nem vált vérévé."

A volt partizánok és illegális pártmunkások meg a fiatal budapesti értelmiségiek június 18-i találkozóján Rajk Júlia azt mondta: „megrendültén állok előttetek, ötévnyi börtön és megaláztatás után... ami a börtönt illeti, Horthy börtöneiben jobbak voltak a viszonyok még a kommunisták számára is, mint Rákosi börtöneiben. Nekem nemcsak a férjemet ölték meg, de apró gyermekemet is elrabolták tőlem; éveken át egyetlen levelet nem kaphattam, egyetlen hír sem jutott el hozzám, még arról sem: mi van a kisfiámmal. Ezek a bűnözők nemcsak Rajk Lászlót gyilkolták meg, hanem minden érzést és becsületet megtiportak ebben az országban. Gyilkosokat nem lehet megbírálni; gyilkosokat meg kell büntetni. Én nem nyugszom meg addig, amíg azok, akik tönkretették az országot, a pártot, az emberek ezreit pusztították el, és millióit boldogtalanságba taszították, el nem nyerik büntetésüket. Elvtársak, segítsetek engem ebben a harcomban!" Az illegális kommunista Gergely Erzsébet Rákosi és Gerő lemondását követelte, Újhelyi Szilárd kijelentette: „Egész népünket kell rehabilitálni."

A szovjet nagykövetet riasztó Hegedűs András miniszterelnök nem is párt-, hanem PB-ellenes tüntetésnek minősítette, hogy a Petőfi Körben Rajk Lászlóné férje

45