Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)

„végleges rehabilitálását" követelte, és hogy nevezzenek el róla egy várost, üzemet vagy utcát.

Az izgága írók és újságírók ismeretében várható volt, hogy a június 27-én estére hirdetett sajtóvita robbanni fog. A „pártellenes tendenciák" megelőzésére még „felszólalási program" is készült (Déry Tibor nem kaphatott volna szót), ám akiket felkértek, vagy be sem jutottak a terembe, vagy nem mertek megszólalni. Minden számítást keresztülhúzott, hogy a fél hetes kezdés, és a jóval nagyobb terem dacára - már a Belvárosi Tisztiház a helyszín - negyed ötkor már telt ház volt. A vitát az épületbe bejutni nem tudó hat-hétezres tömeg hangszórókon követhette.

RM azt írja: a vita előtt intézkedett, hogy „a termet párthoz hű elemek foglalják el", de „a hat órára odaküldöttek már kiszorultak a teremből". Szerinte a többség „hamisított meghívóval" foglalta el a termet: valójában nem is volt meghívó, szabad volt a belépés. Rákosit leginkább Déry szavai sérthették, mert évtizednyi távlatból is berzeiikedett: „végre kimutatta a foga fehérjét, nemcsak a régi pártvezetés eltávolítását követelte, de ezt ilyen formában tette: Nemcsak az a fontos, hogy eltávolítsuk a régi parádés lovakat, de gondoskodni kell arról is, hogy helyükbe ne kerüljenek fiatal szamarak". Az író valójában szebben és pontosabban fogalmazott: „Bízom abban, hogy a mostani vezetőktől meg fogunk szabadulni; csak attól tartok, hogy a sánta versenyparipák után sánta szamarak következnek." A vitában a KV-tagok - egy kivétellel - újból megbuktak. RM azt írja: a legjobban szereplő Nógrádi sem volt „ezen a téren eléggé megpatkolva". (Nógrádi: „együtt magunkkal/sic!/ felismertük... a tragikus tévedéseket".) Az önként megjelenő Vas Zoltánt viszont ováció fogadta, mert azt javasolta, hogy „a demokratizálási folyamatnak... a Központi Vezetőség álljon az élére".

Hajnali négykor félbehagyták a vitát, s a PB rendkívüli ülése még aznap betiltotta a „folytatást". A tilalmat „kivitelező" DISZ Intéző Bizottság az összes vitát elhalasztotta. (A következő téma a „törvényesség" lett volna.) A KV június 30-i rendkívüli ülésén RM a sajtóvitáról azt mondta: „Hosszú idő óta ez volt a legkomolyabb szervezett támadás pártunk, népi demokratikus rendünk, s nem utolsó sorban a munkásosztály ellen" - s a háttérbe most is Nagy Imrét vizionálta. Üldözési mániáját igazolni látszott, hogy a sajtóvita során Losonczy Géza követelte Nagy Imre visszatérését a politikai életbe, és a hallgatóság skandálni kezdte: „Vissza a pártba! Vissza a pártba" - és percekig tapsolt. „Az egész jelenlévő tömeg, egységes akarattól áthatva felállt a helyéről és viharosan éltette Nagyot. (Nagy nem volt jelen a gyűlésen)" - jelentette Moszkvába Krjucskov követségi titkár. Ha a Nagy Imréhez kötődő toleránsabb politika hiánya hatással volt is az eseményekre, ő maga, mikor értesült Déry szándékáról, hogy a pártvezetés leváltásáról kíván beszélni, azt mondta az írónak, hogy ez pártellenes. S még egy adalék RM üldözési mániájához: egyedül ő állítja, hogy az egész sajtóvita alatt, „a volt tiszti kaszinó előtt... állott a jugoszláv követség autója", s a követség munkatársai a hallgatóság első soraiban ültek.

Hegedűs András elmondta Andropovnak, hogy az ingatag és elégedetlen Horváth Mártoia, Vas és Nógrádi nem védték meg a pártot, pedig egy felszólaló kinyilvánította, hogy az írók és újságírók csak egy „új pártvezetéssel" hajlandók

46