Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)

Hruscsov leintette: mindenki csak a saját pártja nevében nyilatkozzék. Azon még lehetett mosolyogni, hogy Tito fogadásakor Bulganyin leninistának nevezte őt - kapott is a fejére ám Hruscsov kijelentette: változatlan cél, „hogy Jugoszláviát áthozzuk a mi táborunkba". RM törhette a fejét, hogyan ülnek majd egy asztalhoz.

RM, Gerő, Hegedűs és Béréi kilenc oldalon foglalta össze Hruscsov tájékoztatóját. A nekik szóló bírálatokat is, hogy Tito megdorgálta őket, és nem is a múltért, hanem azért, mert a lengyelekkel és a csehszlovákokkal együtt „erélytelenek az ellenséggel szemben". Hruscsov kijelentette: „nekik is ez a véleményük". (Megígérték Titónak, hogy megveszik nekik a gabonát. A lengyelek kérdésére, hogy akkor velük mi lesz, Hruscsov azt felelte: ha egy ingadozó országnak nem adnak gabonát, akkor az átmegy az USA-hoz, de a lengyelek nem fognak átmenni.)

1956. június 23-án Moszkvában harminc fok fölött volt a hőmérséklet, Magyar- országon viszont csak egy-két helyen haladta meg a húsz fokot. A meteorológusok szerint a hideg légtömegek helyére a Szovjetunió felől enyhébb léghullámok érkeznek. A politológusok másképp látták. Moszkvában az izzadós Rákosinak Hruscsov pohárköszöntője adott enyhet: „Az ellenséges törekvésekkel szemben fel kell használni az államvédelmet, a bíróságot, az elnyomás szerveit. Ha ezt nem tennénk, liberális fecsegőkké válnánk és elpusztulnánk." Mégis borongós hangulatban kereste fel harcostársát, Vorosilovot. Az ő feljegyzése is megerősíti: Rákosi ráébredt, hogy a XX. kongresszus nemcsak Sztálin mennyei trónusát ingatta meg, hanem a legjobb tanítványét is. Aggódott RM azért is, hogy a Farkasügyben ismeretlen dolgok kerülnek napvilágra. Rezignáltan mondta Vorosilov- nak: szokás lett azt emlegetni, hogy ő a sztálini iskola „utolsó mohikánja", hogy nem felel meg a kor szellemének.

Köznapi szinten minden várakozás ellenére tűrhetően folyt a jugoszlávokkal a „kis politika". Az 1956 júniusi, baranyai nemzetiségi napra például nem engedték át a jugoszlávokat, nehogy a magyar parasztok megtudják, hogy ott nincs beadás, és nekik is gondot okozna, ha meglátnák, hogy „bár nálunk van beadás, a magyar dolgozó parasztok mégis jobban élnek". Súlyosabb gond, hogy a kitelepítésből visszatérő délszlávok kérik vissza házukat. Sokat kizártak a pártból is jugoszláviai rokonaik miatt. Mitévők legyenek velük?

Az ipari miniszterek azt állítják, hogy a belügy éppen olyan otrombán és törvénysértően dolgozik, mint korábban. Bausz Endre dorogi mérnököt be akarták szervezni, és mivel nem vállalta, megverték. Hidasi és Lévárdi trösztigazgatókat megfigyelik. A KGM tervezőiroda egy dolgozóját a személyzeti osztályon tartóztatták le. A 4. sz. Építőipari Vállalat főmérnökét vasra verve vitték el a vállalattól, mert a racionalizáláskor elbocsátották a veszprémi ügyész feleségét. A Katonai Bíróság pedig Debrecenben - nyilvános tárgyaláson! - tíz ávéhás tisztet elítélt alárendeltek tettleges bántalmazása, gyötrése miatt, két hónaptól három évig terjedő börtönre. Az utolsó szó jogán többen kijelentették: nem vagyok szadista, nem vagyok ellenség. Mindezek ellenére államvédelmi kiállítást szerveznek az ellenség aknamunkájának bemutatására.

44