Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Visky András: A szökés (hangjáték)

is dobálták, amivel tudták, Bolond Huszár!, Bolond Huszár!, zengett utána a mámoros kórus.

BÁTYUS Te is zengted...

ANGYAL Én is zengtem... És te is...

BÁTYUS Én is... Mégis dobáltam...

ANGYAL De még mennyire!

BÁTYUS kuncog. Most találtad ki. Gratulálok. Az utolsó szóig.

ANGYAL Mit?"

BÁTYUS Bolond Huszár történetét.

ANGYAL Őt valóban most. A többit meg, a szuronnyal meg Béccsel, akkor találtuk ki.

BÁTYUS Hát nem röpült? És nem Bécs felé? Hiszen mindannyian ott voltunk, ezt nem tagadhatod. Azóta is idézik az esetet.

ANGYAL És úgy láttuk. Akkor legalábbis. Ha egy szurony repül, bármerre, lehet-e jó jel?

BÁTYUS tettetett bölcsességgel. Hm-hm. Nagy kérdés.

ANGYAL Bárhová repülhetett volna. Mindenütt Bécset láttunk a szemünk előtt.

BÁTYUS Most meg mindenütt várbörtönt.

ANGYAL nevetve. Az igaz.

BÁTYUS nevetve. Az igaz.

Égzengés, bő eső, amely lassan átúszik a dal zenei kíséretébe MÁRIA énekel.

Süvölt a zivatar A felhős ég alatt,

A tél iker fia,

Eső és hó szakad.

Itt kívül a hideg,

Az éhség ott belül,

E kettős üldözőnk Kínoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:

A töltött fegyverek A fehér hóra le Piros vérünk csepeg.

Az utolsó, refrénszerű szakasz éneklésébe Angyal is bekapcsolódik

MÁRIA Fázunk és éhezünk ANGYAL S átlőve oldalunk,

Részünk minden nyomor...

De szabadok vagyunk!

26