Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Tandori Dezső: Mindennapi módját (vers)

és nincs keserű levem, s nincs az se: megelégelem úgy végre lassan - mert mit? lenne mit elégelni? állagát vagy „szerint"?

A tegnapit? A holnapit? Felállók a tábla mellől (könyvtár, fogadóiroda, színpad, törekvés, bazárok hangulata, részegnek vizesárok),

számban szárazság, villámok fejemben, a józanságé mind, a túllevésé, és azt érzem, vajmi kevéssé érdekel, aminek, hogy érdekeljen,

s értelme, se módja többé.

„Ronda idő van", mondja valaki a hátam mögött. S ez így megy örökké, s ezért meghalni? Vagy meghallani

elevenségek daráló szavát egyre, és magadon át meg át... mit csinálni? És mondom: „és mit".

Nem hívom, csak érzem, hogy egyre késik;

van neve, de ha megtudom, no hát épp akkor nem adja többé sorát, többé nekem nem.

És itt leszek, úgy, hogy nem vagyok ott

sehol, s az sem lesz megkönnyebbülés. Három hónap kín? egy perc szédülés nyomán? Mindennapi dologé; lelkem! de épp ez lett sok és ez lett kevés:

bennragadás és kívülkerülés, nézek öngyilkos közcsatorna-nótát, és hogy a mindennapok bármi módját megelégeltem - szól, mint szívverés.