Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Tandori Dezső: Mindennapi módját (vers)

teraszain is ülhetnél, mesélve, mi volt itt tíz-tizenegy éve, a Néni fia Cordobába' bankár, és neje, Uschi Libanonba'flangál,

vagy épp hogi/ mit is mondott az Iván a Lukácsban megint, Ország-Világ is hozta.. .elkíván emigráns így bárhova, s neki van

igaza már húsz éve), lelkizünk?

S nem tudjuk kifizetni a piát? Meghívatjuk magunk? Ugyan! Saját jachtunk van, rőtparti ingatlanunk

Mbongóban. S vitatjuk, hogy „mö-bongó" vagy „mb-ongó" a kiejtés, már ha bármit vitatunk még, vagy önigazolásig sem kell vinnünk, minden oly evidens,

megannyi eminens.

Megannyi megbukott.

És az osztályismétlés lehetetlen. Maradjunk ennyiben: letettem

róla, hogy - bármi szórakoztató - ezt napestig így meséljem. Végre jó rest lettem, érzem az idő puszta, pergő kis zaját, ahogy EMINEM-et az

MTV-ii, a VIVÁ-n várom, rég nem vagyok világtekergő, nem „ez", nem „az" nekem a sok „ez-az”, többé nem az, és nem támad hiányérzete, hogy Mbongó, Cordoba, francba velük! Semmi heveskedést ugyanakkor. Szélső értékeim szerint csupán kevéske, aki elfogad, s nem, hogy „feladtam", vagy más evidenciák nyirka és vérárama (romló anyagcseréje) forgat (magamban),