Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Tandori Dezső: Mindennapi módját (vers)

kozmetikai-gyártmány-készlete.

Rendszerré lesz a kérész élete: frekvencián; ICE az encián; s még oly natúra is, mint n cián,

kihal a kémregényekből, mit tudom én; már Byronnál ott volt: sok lelemény a testet ölni, lelket menteni - rontunk, hogy legyen min segíteni,

tanácskozni róla, s ha félő, hog}/ az időjárás már nem beszélőtéma ember s ember közt, árfolyam, leendő szövetség, tagság, hozam- végtelen sor, focieredmény etce. - helyettesíti (jó, de él az ecce, akkor meg), amit meszely, icce nem pótolhat, és lerészegedésig

tárgyaljuk, hogy itt mire nézik a magunkfélét, és hány százalék az emelés, fogadkozunk, hogy épp..! s még...! hogy majd...! s ezt a belehülyülésig.

A nyilvánvaló dolgok rejtjeles kifejezésmódja így alakul ki.

Csak soha ne vadulni akarj, illetlen az, kivételes!

(Kegyes; vagyis egyén, ritkább veret érme a köz forgalmán. Azt ne hidd, hog}/ kivonulásod értékelik- veled a baj, veled,

hogy eleve...) Az összjáték-gyakorlat oly észrevétlen zajlik, hogy kimegy a divatból a - persze, émclyig használták, és gyanús elegy

volt sugallata -: „tetten érni", a „lelkibb" értelme (és a lelkizés! kávéházi asztaloknál, kevés híján Ullapool, Oslo, Ankara