Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Tandori Dezső: Mindennapi módját (vers)

módod nincs, ellenjáték, mit koholni kellene eleve, nincs remete zug esély, s liogi/ lilénél oda te, ám hogy nyüzsgésundorba belehalni -?

Nem éri meg, mit a világ - s mi az? - felkínálhat korlátlan is biankó ellentételeiért, s nem ravasz számítás ez részéről, megfutandó

alap-útja egyszerűen. Ha száz karakteres lehetőség - tegyük fel, száz - létezik, ha nem vagy harsonás, háziállat, haszonlény, ezerükkel

sorolhatók e kategóriák, ha nem erre lettél, nem ilyenekre, a száz „jellegesből" valamelyikbe tartozol. És akkor vagy állagát

teszed a csoportnak, vagy szélein bóklászol, meghúzódsz belül, az vagy, körülbelül,

vagy - tényleg vagy. Ön-valója szerint

szélsőség, tetőző képviselet.

Es ez nem csak az, hogy elviseled, de hogy elismerjék - ez kellene, olyan világi „zene", melybe - ne

harmóniaként, ám még szervesen beilleszkedhessen ilyesmi. Veled tennének kivételt, lélegzeted lesnék ájult odaadással,

ahogyan ezt megmondá Medve Gábor, vagy ahogy. ..satöbbi...Artus király megszólításra vár,

s ott még az se volt, hogy mindenki mással

foglalkozott, nem, a lovag-szabályzat szította romlását Artus királynak: nem lehetett rákérdezni. Elég.

Ha lehántod „régiek" kül-színét,