Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 4. szám - Borbándi Gyula: „Túl friss seb a nemzeten” (Németh László és az Új Látóhatár)

üldözéseit a megszállók, és magyarországi helytartóik okozták, és akinek szemléletéről és magatartásáról nem is olyan régi, ötvenhatos viselkedése hitelesen tanúskodott. A legtöbben attól tartottak, hogy a kommunista rendszer nem lesz rest az utat politikailag kihasználni.

Az Új Látóhatár szerkesztőségének és legtöbb munkatársának Németh iránti ro- konszenvén és barátságán az utazás és annak visszhangja mit sem változtatott. A folyóirat 1962-es első száma vezető helyén közölte Kerényi Magda nagyívű tanulmányát az „Égető Eszter" című regényről. A következő évben Bibó István és más politikai foglyok szabadonbocsáj fását regisztrálta és üdvözölte a szerkesztőség. A vezércikkben a fogyatékosságokról, visszásságokról, megoldatlan problémákról, az ország lakóit emésztő gondokról és a tennivalókról szólva kifejtette: „Nekünk pedig - külföldi magyaroknak, elsősorban íróknak, költőknek, publicistáknak - az a feladatunk, hogy máshol élve, de Magyarországhoz tartozva - miként Németh László kívánta - segítsünk, ha kell igenlő, ha kell bíráló szóval, az otthon élő nemzetnek, melynek mi is tagjai vagyunk és amelyről sem idő, sem távolság nem szakíthat el minket. Segítsünk azzal, hogy magyarok maradunk, ápoljuk a nyelvet, fenntartjuk a magyar szót és írást, szabadon és kertelés nélkül mondunk véleményt mindarról, ami örömmel, de arról is, ami gonddal és aggodalommal tölt el minket."

A Németh Lászlóra való hivatkozás nem szónoki fogás, hanem az igazság és valóság őszinte kifejezése volt. Komolyan gondoltuk, amit írtunk és reméltünk, hogy annak fogják fel az érintettek, az olvasók és akikhez folyóiratunk eljut.

Igyekeztünk számon tartani és ismertetni a Németh-műveket. 1963-ban beszámoltunk a „Mai témák" című kötetről (Márton László), 1965-ben jómagam „A kísérletező ember"-ről, 1966-ban a hamburgi Hellenbart Gyula (az író munkássága legavatottabb nyugati magyar ismerőinek egyike) az „Irgalom"-ról írt. 1965-ben többünk javaslatára az Új Látóhatárral barátságot ápoló Németországi Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szövetsége meghívta az írót a Rajna-vidéki Marienbergbe az augusztus végére meghirdetett hagyományos Magyar Főiskolai Hét elnevezésű tanulmányi konferenciára. Úgy terveztük, ha elfogadja a felkérést, kibővíttetnénk az utat egy müncheni kitérővel, ottani előadással és az Új Látóhatár meglátogatásával. Ugyancsak kapott meghívást a részvételre és szereplésre Veres Péter és a vajdasági Herceg János is. Mindhárman sajnálattal lemondták az utazást. Németh László azt írta a rendezőknek, hogy „a szétszórt magyarságért is, úgy gondolom, akkor tehetem a legtöbbet, ha annak a templomnak a tető alá hozására szedem össze az erőm, amelyről Ady beszél A szétszóródás előtt című versében."

1966 tavaszán jelent meg beható és kiterjedt kutatómunka eredményeként az Új Látóhatár testvérvállalata, a Molnár József által vezetett Aurora Kiadó gondozásában Gombos Gyula irodalomtörténeti jelentőségű és nagysikerű könyve Szabó Dezsőről, amelyből a folyóirat már a megjelenés előtt közölt részleteket. Ezek és a kinyomtatott könyv eljutottak Németh Lászlóhoz is. Említést tett róla egy interjúban, amelyet a Híd című újvidéki irodalmi folyóiratnak adott. „Nemrég jó könyv jelent meg Szabó Dezsőről odakinn, Gombos Gyula írta" mondta, majd azzal folytatta, hogy „beleérzése s kritikája, úgy hiszem, eltalálta a helyes mértéket a

88