Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 4. szám - Dénes Iván Zoltán: Bibó, a legcsendesebb (Németh László hatása Bibó Istvánra)
Bibó István pedig a parasztság és a paraszti forradalmárok sorsát a bolsevista kísérlet legijesztőbb sajátosságai egyikeként mutatta be: "A parasztság - mint egyszerre birtokos és kizsákmányolt, tehát a marxizmus-leniniz- mus szempontjából hibrid, felemás társadalmi képződmény - a központi, a legfőbb botrányköve a marxista-leninista társadalmi szemléletnek és társadalmi programnak. A bolse- vizmus több kegyetlenséget fejtett ki és több vért ontott a parasztság elleni harcban, mint az ellenforradalom elleni polgárháborúban, csak azért, hogy ezt az emberfajtát, mely puszta létezésével tüske volt, és bizonyítéka volt az egész ideológia elégtelen és irreális voltának, belekényszerítse a maga sémájának a Prokrusztész-ágyába. Lenin legnagyobb taktikai teljesítménye volt az a program, melynek lényege először a parasztság megnyerése a földreformmal, azután széttagolása a marxista-leninista osztályséma szerint, amit azután bekoronázott a Sztálin által végrehajtott kollektivizálási program. A forradalmi parasztradikális mozgalmakhoz való viszony éppen ezért a legjellemzőbb és legtragikusabb fejezete a marxizmus-leninizmus-sztálinizmus ideológiájának és taktikájának. Szegény lesajnált, forrófejű, idealista, naív, utópista, taktika nélküli, céljaikat taktikának alárendelni nem tudó narodnyikok, eszerek, népi írók, akik mindig valami emberit akartak: kollektivi- zálni akartak ott, ahol a parasztság erre hajlott, és szabadságot akartak, ahol a parasztság ezt akarta, ahelyett, hogy azt tették volna, amit a séma előírt, tekintet nélkül a parasztság kívánságára. A bolsevizmus legnagyobb taktikai sikereit mindig azzal aratta, hogy az ő programjaik szelét fogta a vitorlájába, s mikor azután ez a szél megerősítette őket hatalmukban, akkor ezeket az útitársakat kilökte a hajóból, hajófenékre vagy víz alá nyomta: nevetségessé tette, prostituálta, bérencfeladatokra szorította."25 Az 1956-os írásokban persze nemcsak hasonló szemléleti elemeket érzékelhetünk, hanem személyiség-, műfaj- és szerepkülönbségeket is regisztrálhatunk. Bibó István politika- elméleti tisztázása a totalitárius ideológia és gyakorlat fundamentális elvetését a liberális demokrácia vívmányaival szembesíti, míg az alkotmányjogi kibontakozás a liberális demokrácia és a szocializmus szintézisére irányul. Németh László cikkeiben - benyomásom szerint - keveredik a forradalom spontaneitása okozta katarzis, az öndefiníció kissé egocentrikus formája, valamint és mindenekelőtt az, hogy a tizenkét év óta háttérbe szorított író és gondolkodó saját korábbi programja megvalósításának lehetőségét látta a forradalom nyomán előállott helyzetben.25 26 A párhuzamok és a különbségek részletes és a kontextusokra kiterjedő vizsgálata további feladat. V éleménykülönbségek Két véleménykülönbségről mindenesetre bizonyosan tudunk, méghozzá magától Bibó Istvántól. Az első az volt, hogy a Nemzeti Parasztpárt nevének Petőfi Pártra változtatása - visszaemlékezése szerint - bosszantotta őt, s a névváltoztatás éppen Németh László ötlete volt: „A párt nevének a megváltoztatását Németh László szorgalmazta azzal, hogy a parasztpárt elnevezés teljességgel kompromittálva van a Rákosi-korszakkal. Én ezt nem éreztem. A párt éppúgy leszerepelt a Rákosi-korszak kezdetére, mint ahogy leszerepelt a Kisgazda- párt is. Fölösleges a nevet megváltoztatni, vagy ha igen, akkor legyen a neve Nemzeti Radikális Párt - nekem ez volt a javaslatom. Hát, azt mondták, ez most már határozat, ezen 25 VT IV 155-156. 26 Lásd még: Szabó Miklós: Politikai kultúra Magyarországon 1896-1986. Válogatott tanulmányok. Medvetánc-Atlantisz, Budapest, 1998.1993-108, Gergely András: „Érdemes-e?" Németh László életének és életművének talányai. Világosság, 1996/8-9.147-160. 47
