Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 4. szám - Dénes Iván Zoltán: Bibó, a legcsendesebb (Németh László hatása Bibó Istvánra)
ne engedjék félresiklani. Nekik kell vigyázniuk arra, hogy a szabadságharc ne silányulhasson 1920-as kurzussá.21 A többpártrendszer egységes eszmei alapja lehetne, ha a pártok nyilatkozatban szögeznék le, hogy elfogadják a szocializmus elvét, azt, hogy különérdekeket megjelenítő tevékenységüket ezen a közös alapon gyakorolják, és ezzel azt is kinyilvánítanák, hogy a magyar semlegesség nem polgári demokráciát jelent, hanem az el nem kötelezett országok szocializmusaihoz illeszkedik. A szocializmus ugyanis érvényes, annak csak szovjet típusa az, amely érvénytelen, s a magyar szocialista gondolati program pedig időszerűbb, mint valaha. A szocializmus vállalásával egyúttal a semleges, el nem kötelezett szocialista törekvésű országok (mint Lengyelország, Jugoszlávia és India) rokonszenvét is megnyerjük. Ez az eszmei egység azt is lehetővé tenné, hogy ne térjenek vissza a koalíciós idők kisstílű torzsalkodásai, hanem a feltámadt pártok új pártok szervező helyei legyenek. A nyilatkozat eredményeként (amely eddigi megnyilvánulásaik alapján összhangban áll a pártok szocializmushoz való viszonyával) a kiépülő magyar szocializmus egyesítené a közös alapon álló társadalmi rendszer eszmei egységét a többpárti parlamenti rendszer rugalmasságával.22 23 Az a szereposztás, miszerint (mint Petőfi A XIX. század költőiben) az író mint egy lángoszlop vezeti nemzetét, s a nemzet pedig híven követi hivatott vezetőjét, immár elavult és tarthatatlan lett. Az írók ugyanis vagy nem vezették a nemzetet, vagy ha igen, nincs erkölcsi alapjuk hozzá, hogy vezessenek, hiszen maguk is bűneikért akartak vezekelni, és nem is sejtették, hogy tevékenységükkel mit idéznek elő. A nemzet felkelt, és immár maga keres magának vezetőket. Az „író próféta - nemzet" szereposztás megváltozott: a nemzet vezet, az író pedig követi nemzetét22 A kibontakozási javaslat és a két első cikk tartalmában sok hasonló elem van, mindenekelőtt a restauráció és a leszámolás megakadályozása, a határolt többpártrendszer és a szocialista vívmányok biztosítása iránti igényük. Sokban hasonlóképpen, sokban viszont eltérően ítélték meg a magyar radikalizmus aktualitását is. A magyar radikalizmus időszerűsége Németh László a bolsevizmust és a magyar szocializmust megkülönböztette egymástól: „Magyarország az elmúlt évtizedben elég messze haladt a szocializmus útján, voltaképp szocialista állammá lett. Ezt a helyzetet a régi rend lerombolásának a vágyában számba nem venni olyan óriási botlás lenne, amilyen a kommunistáké volt, akik a magyar gazdasági élet, főként a mezőgazdaság valóságos állapotát, magasabb fejlettségét számba nem véve, oda rombolták, ahol az orosz állt, az októberi forradalom előtt, csakhogy a lenini menetrend szerint láthassanak a felépítéséhez... a magyar nép klasszikus művekben testet öltött vágya is azt diktálja, hogy a szocializmus elvéhez ragaszkodjunk. Nem ismerek magyar írót, gondolkozót, aki a szocializmusnak ellensége lett volna. A vita inkább akörül volt, hogy szocializmusunk a külföldi patronok hű másolása legyen-e, vagy az általános elveknek a magyar természethez, gazdasági helyzethez idomuló alkalmazása. A vita most eldőlt, eldöntötte a meg nem kérdezett nemzet. De a döntés nem a szocializmus, csak annak tőlünk idegen formája ellen történt."24 22 Németh László: Pártok és egység. Új Magyarország, 1956. november 2. 23 Németh László: Nemzet és író. Igazság, 1956. november 3. 24 Németh László: Pártok és egység. Új Magyarország, 1956. november 2. 46
