Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 4. szám - Dénes Iván Zoltán: Bibó, a legcsendesebb (Németh László hatása Bibó Istvánra)

amely ugyan nem hangozhatott el, de amelynek írott szövegében nagy elismeréssel szólt az író Kelet-Európa-koncepciójáról és azonosult Szekfű Gyulával kapcsolatos kritikájával.

Az alábbiakban a levelezés, a publikált források és a kézirathagyaték tükrében áttekintem a szellemi kapcsolat fázisait, a két életmű 1948 utáni metszéspontjait és párhuzamait, szemléletük kapcsolódásait, számbaveszem értékviláguk különbségeit, és kísérletet teszek arra, hogy meghatározzam Németh László Bibó Istvánra gyakorolt szellemi hatását.

A szellemi kapcsolat kezdete I. (1938-1940)

Az Anschluss után két és fél hónappal írta Bibó István barátjának, Erdei Ferencnek:

„A pünkösdi makói lemenetelben ma is teljesen határozatlan vagyok. Pénz és komoly ok nincs a lemenetelre, de a komolytalan okok viszont nagyon sarkallnak, és nem is komolytalanok. Azonfelül Németh Lászlóval is szívesen megismerkednék. Most olvastam a Villámfénynél-t s az ugyanabban a Tanú számban levő vezércikkét, ami igen komoly beszéd." 2

1940-ben Bibó István a magyar közösség válságirodalmának magasiskolájaként értékelte Németh László munkásságát:

„A válságirodalom természeténél fogva irodalmi, tudományos és politikai szempontból egyaránt megtermékenyítő. Ha azonban nyelvét nem fűti át az írói lelkiismeret izgalma, ha általánosításai nem jutnak a válság gyökeréhez, s ha megoldásainak nincs politikai értékük, akkor nem külön-külön irodalmi, tudományos és politikai szempontból értéktelen, hanem a maga teljes egészében. Ha a válságirodalmat mindenáron műfajként akarjuk elhelyezni, akkor a magyar közösségben Németh László, az európai közösségben Spengler, Ortega és Huizinga művei jelentik ennek a műfajnak a magasiskoláját.''3

Bibó István 1976-os előadásából tudjuk meg, hogy Bibó István mégsem Makón ismerkedett meg Németh Lászlóval, hanem egy másik alkalommal, méghozzá Budapesten:

A Tanú olvasása nyomán kialakuló „inspiráló hatást megerősítette a Németh Lászlóval való első, és sokáig egyetlen személyes találkozásom a harmincas évek végén." - írta. - „ Ez az ő Törökvész úti lakásán történt, ahová Borbély Mihály és Erdei Ferenc barátommal együtt mentünk fel. A beszélgetés során először arra került szó, hogy Németh László éppen szerbhorvátul tanul, miután csehül már elég jól megtanult. Majd rátért a magyarság és a szomszédos népek, elsősorban a csehek és lengyelek történetének feltűnő párhuzamosságára, államalapításaik, első nyelvemlékeik időbeli egyezésére, intézményeik hasonlóságára és kölcsönös hatására, politikai és irodalmi fellendüléseik azonos ritmusára; arra, hogy ezek mindig azokra az időkre estek, amikor a német nyomás csökkent felettük, s legfőbb törekvésük mindig az volt, hogy a közbeékelődő és Európát közvetíteni akaró német közegen átnyúlva, az európai fejlődés nagy irányító francia és olasz műhelyeivel tudjanak kapcsolatot tartani. Szó esett az akkor uralkodó hivatalos történetszemléletről, mely a magyarság szláv és kelet-európai kapcsolatait éppen olyan szégyenkezéssel hárította el vagy

2 Levelezés köz- és magánügyben 1931-1944. Címzett vagy feladó Erdei Ferenc. (Szerk. H. Soós Mária) Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1991. 300-301, Életút 174-175. A Villámfénynél lelőhelye: Tanú, III-IV. (1936) 171-226, a hivatkozott vezércikk: Messziről (Válasz Szekfű Gyulának). Tanú, 1936. III-IV 109-131. Bibó István a Kiadatlan tanulmányok megjelenése kapcsán így emlékezett vissza Németh László Tanu- korszakára: "Kedves Laci! Én is hálásan köszönöm a tanulmánykötetet. Számomra ifjúságom horizont-tágulásának emlékeit és indításait idézte fel.” In.: Németh László élete levelekben 1949-1975 - (Németh Ágnes, Domokos Mátyás, Duró Gábor) MI. Osiris Kiadó, Budapest, 2000. III. 396.

3 VT 1.186-187.

38