Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 4. szám - Orosz László: Igény az új európaiság iránt (Németh Lászlóról, 1946-ban)

és magasabbra jutnia, mint én jöttem s jutottam... Fejlődését nem az én fejlődésem írja elő, hanem a magyar teljesség." (Téli hadjárat, 108.) Jó Péter az eszméhez és az eszméért teremtett ideaember, akinek túl kell jutnia a Horváth-féle Németh László gátlásain. [... ]

A háború előtti Németh László-képet ezzel be is fejezhetjük. A Kisebbségben^ s a köré csoportosuló néhány írást a háború ihlette. „A Kisebbségben a történelem elé készült" - írja. (Kis. I-II. 9.)

A „vissza a belső körre" még a Tanú gondolata. A Debreceni Kátéban írja: „Hogy egyenesedhet ki a magyarság? Hagyományai belső udvarára kell húzódnia, legjobb életnedveit kell fölszivattyúznia magába." (Tanú 1934,72.) Ezt a gondolatot folytatja és erősíti a Kisebbségben a háború veszedelmének fenyegetése alatt. „Mint kellene a magyar szellem halmazállapotát, a nagyobb nyomású évekre, szilárdabbal felcserélni?" Erre a kérdésre próbál feleletet adni a Kisebbségben. [...]

Németh kiindulópontja itt is, mint a harmincas évek magyarországi helyzetének megítélésénél, pesszimista. „Akármi lesz a világban folyó nagy hegemónia-harcnak a vége: a kis népeket aligha kérdezik meg, hogy tetszik-e nekik az eredménye. Angolok, németek vagy oroszok szabják-e Európára a maguk tervét: az ő szerepük nyilván az alkalmazkodás lesz... Én legalább nemigen tudom másnak elképzelni egyik európai megváltást sem, mint magyarságunk nehéz próbájának." (Kis. III-IV. 202-3.) Ha arra gondolunk, hogy Németh öt évvel ezelőtt még azt remélte, hogy a magyarság fogja Európa számára a megváltást, az új életforma példáját hozni, megérthetjük pesszimizmusát.

Mit jelent most már ebben a vonatkozásban a Kisebbségben, mit jelent a mélymagyarság és a hígmagyarság elkülönítése. A magunkba zárkózást. Németh nem élezi ki ezt az oldalt, de feltétlenül eszünkbe kell, hogy jusson, hogy az általa hígmagyaroknak nevezett írók politikájukban is európaiak voltak, a magyar fejlődés feltételeit a külföldi fejlődéssel való összhangban látták. Elég itt Petőfi világszabadság-hitére s vele szemben a mélymagyar Berzsenyi nemesi patriotizmusára gondolnunk. Ezzel szemben természetesen ott áll az Ady-nemzedék progresszív európaisága és mélymagyarsága. Ady és Móricz a nemzedék legnagyobbjai, a legtisztább utat azonban - Németh szerint - Szabó Dezső mutatja, akiben a mélymagyarságból és az európai radikalizmusból új magatartás ötvöződik. [...]

A harmadik oldalnak, mint politikai magatartásnak, két aspektusa van: egy külpolitikai és egy belpolitikai. A külpolitikait a szárszói beszéd új-guineai hasonlata mutatja be. Uj-Guineában pápuák laknak. Egyik rész azt kívánja, hogy országuk az angolokhoz csatlakozzék, másik részük holland alattvaló óhajt lenni. Támadhat azonban egy olyan irányzat is, amelyik azt akarja, hogy Uj-Guinea legyen a pápuáké. A példa kétségtelenül frappáns, a hasonlat azonban sántít. Először: mert az imperialista háború mögött nem látja meg a világnézetit, a demokrácia és a szocializmus közös harcát a fasizmus ellen; másodszor: mert a magyar politikai életben jobb- és baloldalon elhelyezkedő pártokat, minden különbségtevés nélkül, egyformán külföldi hatalmak ágenseinek tartja. „Voltak emberek, akik tudták, hogy kell a Kremlből Magyarországot nézni, voltak, akik Schönbrunnból vagy a Vatikánból szemlélték hazájukat. Voltak, amint vannak is, berlini, londoni magyarságnézők; persze nemcsak nézők, hanem program és országcsinálók is." (Kis. III. IV. 217.) Más helyen: „Nem hiszünk abban az üdvösségben, amelyet idegen szuronyok hoznak. Ha ránkjönnek, jöjjenek, mint elnyomók, de ne mint üdvözítők." (Kis. III-IV. 207.) Ebből a szemléletből aztán önként adódik a harmadik oldal belpolitikai elve is: olyan radikalizmust teremteni, amelyik független a külföldi radikalizmustól, vagyis amelyik a magyar reform lehetőségét a háború eldőltétől függetlenül biztosítja.

A harmadik oldalnak kétségtelenül volt valamelyes tábora: írók, olvasóik, s ha más nem, legalább annak a legfiatalabb ifjúságnak értelmesebb része, amelyhez Németh a Kisebbségbent írta. A német túlsúly idején progresszív volt ez az irány: a győzelemmel elégedett hivatalos Magyarországgal szemben a reform szükségességét tartotta állandó33