Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 4. szám - Orosz László: Igény az új európaiság iránt (Németh Lászlóról, 1946-ban)

an napirenden. A harmadik oldal hasznossága csak akkor vált problematikussá, amikor mind jobban hangsúlyozódott a baloldaltól való elkülönülés is, vagyis a német győzelem veszedelmének csökkenése után. Ez az elkülönülés a népi írók 1943. augusztusi szárszói konferenciáján vált nyilvánvalóvá. A konferencia végső eredménye ez volt: a népi írók nagy része a harcos baloldali magatartás mellett állott ki, Németh pedig - semmiféle felelősséget nem merve vállalni az elkövetkező eseményekért - passzivitásba vonult. Ez a magatartás azonban nem irányul a baloldal ellen, s ilyen módon a harmadik oldal feladásának is tekinthető. A második szárszói beszédben mondja: „tiszta szívvel kívánom azoknak a sikerét, akik a magyar jövőből olyan gyanús módon kire- kesztenek. Bár cáfolnák meg aggodalmaimat; bár látszana eredményeik csúcsáról a minket ért igazságtalanság annak a minimális veszteségnek, amely nélkül nagy dolgok nem is eshetnek meg. Én, bármit kezdjenek, még ha ellenem is, bajtársuknak érzem magamat, s mint szurkoló, mellettük leszek." (Az értelmiség hivatása, 20.)

A Szárszón fogadott passzivitást Németh ma is állja. A felszabadulás óta egy rövidebb írása jelent meg: A tanügy rendezése. Előszavában azt írja, hogy utolsó éveinek mindent elborító szenvedélye a tanítás lett. Az utolsó évek nagy nyomása eltűnt, Németh más oldalról ismét hozzákezdhetett élete nagy terve, a sziget-utópia felépítéséhez. Az UtcAsó kísérletben az ideahordozó ember alakján keresztül akarta az eszmét átütő erejűbbé tenni. A tanügy rendezésében messzebbről indul, a társadalmat akarja alkalmassá tenni az eszme befogadására. A tanügy rendezése a Németh László gondolatrendszerébe beillesztve nem más, mint kísérlet a Telepes-Magyarország számára feltételezett osztálytalan értelmiségi társadalom megteremtésére.

Egy feladatunk van még hátra: összefoglalóan értékelni Németh munkásságát. Mint a belülről való szemlélet megállapította, Németh László eszmerendszerének legfontosabb része az irracionális szellemi alapokon felépülő utópia, amely néhol reális törekvésekkel is találkozik, alapjában véve azonban független azoktól. Németh végeredményben nem politikus. „Én mindig az exodus embere voltam, sohasem tudtam mást szervezni, csak a jobbak kivonulását... Én ellensége voltam minden pártnak, de csak úgy, hogy egy igazi eszményi pártot próbáltam, ha kellett egymagámban is, ellenük állítani." (Móricz Zsigmond ébresztése, 62.) Ha mégis van műveiben általános, az egész közösséghez szóló, politikai mondanivaló is, az nem más, mint amiről Veres Péter beszél: „Igény az új ország, az új magyarság és új európaiság iránt." (Sorsunk 1942.) Németh maga is tudta, hogy egész-mondanivalója igen szűk réteghez szól: „Újabban gyakran olvasom magamról, hogy én is népi író vagyok. Ez azt hiszem amolyan szemhunyással a mellemre tűzött medália, amelyet illik megköszönni - komolyan azonban nem vehetem. Én volnék a legboldogabb, ha könyveimben egykor a nép is találna valamit, már csak azért is, mert akkor bizonyára máskép lenne nép, mint ma. A valóság az, hogy a műveltebb ifjúság olvas. S ebben nincs is semmi meglepő. Apám tanár volt a folyton tanuló diákok fajtájából s más formában én is az maradtam. Amit elmondok, egy ilyen diák-tanár vallomása az értelmiségi ember fájdalmairól és büszkeségéről." (Kis. III-IV. 235.) Németh László mondanivalója tehát ahhoz az értelmiségi ifjúsághoz szól, amelyik vállalja értelmiségi voltának következményeit. Ha a népi írók legnagyobb feladata a parasztság öntudatosítása volt, Németh célja az értelmiség öntudatosítása. Mi az értelmiség öntudata? „Lelkiismeretfurdalás és felelősség" - írja. A középosztály bomlófélben van, a legjobbak azt várják, hogy kivezessék őket belőle. Ezekből a legjobbakból kell megszületnie a „kétlelkiismeretű" új értelmiséginek. Mi ez a két lelkiismeret? Az egyik az, amely az igazságtalan társadalmi berendezkedés miatt fáj, amely közös a paraszt és munkásírók lelkiismeretével. A másik az értelmiségi ember külön lelkiismerete. „Ha igazság tétetik: csak az egyik lelkiismeretemen könnyítettek. A másikat akkor sem adhatom fel

34