Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 4. szám - Orosz László: Igény az új európaiság iránt (Németh Lászlóról, 1946-ban)
nem igaz. Mi adta akkor mégis az ösztönzést arra, hogy ily fontos szerepet szánjon ennek a problémának? Az okot, azt hiszem, itt is különleges szemléletmódjának kell tulajdonítanunk. Németh itt is az értelmiség problémáját nézi, s azt vetíti ki a többi társadalmi osztályra. Az értelmiségi ember az elsősorban, aki a mai világ szűkösségét érzi, aki nem tud egész egyéniségével beilleszkedni a számára kijelölt helyre, s aki látens képességeinek korlátok közé szorítását, elfojtását legnagyobb problémájának tartja. Gondoljunk itt a század- forduló s a XX. század irodalmára, amelynek kétségtelenül döntő befolyása volt Németh véleményének kialakítására. Itt azonban egy kis kitérőt kell tennünk, s rá kell mutatnunk Németh szemléletének alapvető ellentmondására. Azt már láttuk, hogy a megoldást az európai törekvések útján keresi. Az európai törekvésekből elsősorban a XIX. század racionalizmusával szembeforduló irracionális szellemi áramlatok hatnak rá. Ezek az áramlatok azonban csak elkorcso- sultan találkoznak tömegmozgalmakkal (Nietzsche és hitlerizmus), még kevesebb közük van a magyarországi valósághoz. A munka és a szenvedély ellentéte, az ember kettő közötti megosztottsága, egyszóval a munka betegsége jellegzetesen a kapitalista társadalom baja. Lukács György írja: „A kapitalista munkamegosztás, amelynek alapján indulhat meg csak a termelő erőknek az a fejlődése, amely a kibontakozott egyéniség anyagi alapját szolgáltatja, egyszersmind aláveti magának az embert, személyiségét élettelen szakemberségre darabolja." (A fiatal Werther szenvedései.) Németh azonban maga mutat rá, hogy a magyar társadalom nem kapitalista, hanem gyarmati. Ezt az ellentmondást maga is érzi, s úgy segít rajta, hogy megállapítja, társadalmunk gyarmati struktúráján belül már megindult az egészséges keveredés, nivellálódás, amely egy máris igen jelentős kispolgári dolgozó réteget hozott létre. Ebben a rétegben a kor legegészségesebb magyar törekvései találkoznak: a polgárosodó parasztság, az értelmiséggé váló középosztály és az ipariskolákon keresztül művelődő munkásság. A marxizmus nagy bűne, hogy ezt a kispolgári osztályt reakciósnak kiáltotta ki, s ezzel az erőszakkal belekergette a marxi szocializmus ellenségeinek, sokszor a fasizmusnak karjaiba. A minőségi eszmének ezt az osztályt kell megnyerni élharcosul, s ennek a segítségével kell megvalósítania azt a forradalmat, amely a gyarmati problémákat is, a kapitalista problémákat is megoldja. Ez a társadalmi nivellálódás útját járó réteg részben Németh emlékeiben él: ilyen emlék a gyermekkorában Szitáson látott paraszt-polgárság; részben a jelen tapasztalatai is megerősítik, hogy csakugyan van ilyen: kecskeméti, makói paraszt-polgárok s az altiszt-soron keresztül a polgárság felé szívódó, városra került parasztok. Ezt a kispolgárságot azonban vagy a helyzetével való elégedettség jellemzi, vagy, ha helyzete erre nem ad okot, a pusztulást választja a megmozdulás helyett. (Egykéző polgár-parasztok!) így semmiképpen nem lehet rájuk forradalmi megmozdulást, de még reformot sem építeni. Nagyon jellemző, hogy ennek az osztálynak a problémái sem polgári problémák, hanem feudálisak, nem polgárságukból, hanem a polgárosodás megakadályozásából adódnak. Németh tervének alapvető hibáját tehát már a kiindulás mutatja: nem találta meg kora törekvéseiben azokat a társadalmi erőket, amelyek a kibontakozás útján járnak. A terv tehát lényegében utópia lesz. Hogy egyes részeinek mégis van progresszív ereje, az abból következik, hogy formájában Németh igyekezett tervét a magyar adottságokhoz alkalmazni. Ezen a ponton találkozik a sokkal inkább a valóság talaján álló népi írókkal. Mik Magyarországon azok a konkrét gazdasági, társadalmi és szellemi erők, amelyek a terve felé való fejlődés szolgálatába állíthatók? Németh hármat emel ki ezek közül: a telepítéssel egybekötött földbirtokreformot, a közép-európai gondolatot és a humanista gondolatot. A felosztott nagybirtokokra való telepítés, mint a kisbirtokos osztály szaporítása, Németh szerint nem célravezető. Csak a feudális problémát oldja meg, a kapitalistát nem. Meglévő kisbirtokosságunk helyzete bizonyítja, hogy a polgárosodásért milyen nagy árat 29
