Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 4. szám - Orosz László: Igény az új európaiság iránt (Németh Lászlóról, 1946-ban)

Németh problémalátása a magyar valóság élményéből, mégpedig középosztálybeli író által átélt élményéből, az európai pesszimizmusba torkollik. A megoldási mód, lehetőség keresése közben fordított utat tesz meg: európai törekvésekből indul ki, s az azokból leszűrt tapasztalatokból alkotja meg a maga tervét Magyarország számára.

Az új Európa három kísérlete: a marxizmus, a fasizmus és a hitlerizmus. Németh egyiket sem tartja igazi megoldásnak. A fasizmust és hitlerizmust röviden intézi el, s bár nem ért vele egyet, komoly kísérletnek egyedül a marxista szocializmust tartja. („A három kísérlet közül még mindig Oroszországé a legtöbb jövő". Magi/, és Eur. 57.) Nagyon hosszúra nyúlna Németh László és a marxizmus viszonyát ismertetni. E helyett csak néhány alapvető pontban igyekszem megmutatni a kettőjük közti eltérést.

Németh szerint a szocializmusnak csak egyik megjelenési formája a marxizmus, nem pedig lényege. Szerinte a szocializmus lényege a mozgalom, melynek motorja az igény a társadalom új megformálására. A marxista elmélet nem váza, inkább ruhája ennek a mozgalomnak, amely a XIX. században ráillett, most azonban már szűknek bizonyul. A mozgalomnak, eredményessége érdekében, magába kell olvasztania mindazokat a szellemi erőket, amelyek leszámoltak a polgári-kapitalista társadalommal és kultúrával, s újat akarnak teremteni. Ezeknek a szellemi erőknek a kiaknázása, az új rend szellemi, kulturális feltételeinek megvalósítása nélkül nem lehet szó átalakulásról. A szocializmusnak elsősorban új értékrendet kell hoznia, különben nem lesz egyéb, mint fordított előjelű kapitalizmus. „Az ember több, mint termelő és fogyasztó, több, mint kizsákmányolt és kizsákmányoló. Az ember kis természet, amely kiszakadt és visszakívánkozik a nagy természetbe." (Magi/, és Eur. 31.) Itt van az alapvető különbség Németh és a marxista szocializmus között, s egyben itt van a Németh-utópia gyökere is: a szocializmus a kizsákmányolt ember helyzetét akarja megváltoztatni, a kizsákmányolást megszüntetni, Németh célja viszont az embernek, mint kis természetnek, minden vonatkozásban való megváltása. A tőke és a munka, a kizsákmányoló és a munkás klasszikus ellentétpárjaihoz ez a szemlélet kapcsolja harmadikul a munka és a munkás ellentétét.

„A munkanélkülieket számontartjuk, de ki törődik a munkásokkal? Tudjuk, hogy a rend, melyben a bőségtől csak az éhség lesz nagyobb s a termelőeszközök tökéletesedésével csak a bitangjára hagyott lelkek száma nő: halálra ítélt. De ki figyelmeztet a heveny betegség alatt az idültre, a termelés betegsége alatt a munkáéra?" (Tanú 1932-33,137.) A munkamegosztás, a technika tökéletesedése gépiessé, üressé tette a munkát. A javak igazságos elosztása csak az emberek igazságérzetét fogja megnyugtatni, az egyén boldogtalanságát megszüntetni nem tudja. Az egyént megváltó forradalom csak a minőség forradalma lehet, olyan forradalom, amely lehetővé teszi, hogy mindenki képességeinek megfelelő irányban és arányban találjon munkateret. „A minőségért forrongó ember ellensége a mai társadalom minden életformájának. Gyűlöli a tőkést, aki számol és semmihez sem ért, s a vagyont többre becsüli működő képességei öröménél. Megveti a hivatalnokot, a cserekereskedelem élősdijét s bebizonyítja, hogy a hivatalnok munkája vagy felesleges, vagy elvégezhetik, akik nem hivatalnokok. De megveti a mai munkást is, aki beáll a mozgóláncba, fix időre fix bért kap s nincs alkalma kiválni. Akinek nem érdeke, hogy remeket csináljon, rabszolga, akár a magánosok, akár az állam piramisát építi. A munkának előtte egy faja tiszteletreméltó: a vállalkozás, s olyan államért fog küzdeni, amely megbecsüli a munka egyéni együtthatóját, teret ad a minőségnek, értelmetlenné teszi a vagyont, és a vállalkozások nagy mellérendelésében munkatérrel jutalmazza a munkát." (Tanú 1932-33,139.)

A munka és a munkás közötti viszony betegességét illetően kétségtelenül igaza van Némethinek. Az azonban túlzás, hogy ebben kell látnunk a mai társadalom alapvető hibáját. Többi műveinek ismeretében természetesen el kell vetnünk ezt a vádat, A minőség forradalma c. tanulmánya azonban azt a látszatot kelti, mintha a munka és a munkás közötti ellentét kiélezésével a szocializmus problémáját akarná elkendőzni. Mondom, ez így

28