Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 4. szám - Lakatos István: „Írói pályámra komolyan készülök” (Németh László négy korai munkafüzetéről, 1931-1942)

in a Medve utcai polgári c. tanulmányhoz készített anthropológiai felmérések adatai olvas­hatók: 60 tanuló 24 mérési adatát jegyzi fel, majd kétoldalnyi szöveges részben értékeli. A következő oldalon Színdarabokból kétéves sorozat címszó alatt 13 tervezett színpadi mű címét sorolja fel, ezt követi tintaceruzával két oldalon az Iszony című regényének a vázlata (Motívumai a füzetben már előbb feltűntek.) A munkafüzet egyik lapján Kalevalából finn szabályok címszó alatt néhány feljegyzés a finn nyelv ragozási szabályából és néhány finn szó. Az utolsó oldalon ismét foglalkozik Budapest történetével, benne a mondat: „350 év telt el, amíg eminens szerepet kezdett elérni." - Székesfehérvárral és Esztergommal szemben. Németh Lászlónak erre a munkafüzetére a felmerülő tervek sokasága, a ráragasztott „tervhalmozó" jelző igazolása jellemző, a füzet második felében pedig Németh Lászlónak az a megfogalmazása igazolható, hogy ezeket a hónapokat a betegséggel való versenyfu­tásként élte meg. Ebből következően lehet magyarázatot találni a sok grafitceruzával ké­szült feljegyzésre, az íráskép kisfokú változására: a nagyobb betűkre, a sok javításra és né­hol már a leegyszerűsödött betűformára, a nehezen olvashatóságra. Mindezek elsősorban a ceruza bejegyzésekre vonatkoznak, amelyek a sietős írás jeleit viselik magukon. Németh László negyedik munkanaplója (24x19 cm) különbözik az előző háromtól: isko­lai célra is alkalmas, keményfedelű spirálfüzet, amelynek címlapján Bibliográfia és munka­napló (1938) írás áll. A közel 100 lapos füzet első 40 oldalán a jól olvasható írás tintával ké­szült. A későbbi oldalakon Németh László tinta mellett esetenként grafit-, vagy tintaceru­zát használt. A ceruza bejegyzések, az előző füzetekhez hasonlóan, nagyobb betűs, sietsé­get eláruló, néha alig olvasható írásként jelennek meg. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy Németh László részére ezek az évek különösen nehezek voltak: a betegségén, Kata lánya halálán túl már 1941. novemberében írt naplójában elődöbben belőle a felismerés: „Lassan minden út bezárul előttem." Irásképének megítélésekor mindezt is számba kell venni. Az első oldalon még fegyelmezett, jól olvasható a tintával készült írás, 1938. áprilisában készült naplósorok, (amelyek az életmű-sorozat Homályból homályba című kiadvány II. kö­tetének 484. oldalán kezdődően olvasható.) Elsőnek a Villámfénynél c. drámájának utolsó előadásával, majd a Lear király színpadra állításával foglalkozik. A kézirat következő két oldalát, az Illyéséket elítélik címszó alattit (Illyésre és Féjára vonatkozó megjegyzések miatt) a kötetből kihagyták, amint kimaradt a kötetből a napló utolsó bekezdése is, amelyben Né­meth László életbiztosítása körüli bonyodalmakról írt. Illyéséket elítélték. Ezek most mindenkit elítélnek, ahogy évekig senkit sem ítéltek el. A miniszter rájuk szólt: jó lesz leültetni őket, amint engem is leültettek volna az erdélyiek kérésére, ha egy mi­niszter rájuk nem szól: ezt nem engedem leültetni. A független bíróság akkor lenne független, ha bí­rák maguk léptetnék elő magukat. Szegény fiúk, sajnálom őket. 35 óta nincs értelme - tisztességes írónak - politizálni; legföllebb káromkodni. Akkor mindenki belátta, aki akarta, mire képes az ország önmagától. Az itthon magzott reformszándék szelet és frázist termett; nyilvánvaló volt, hogy további politikánk az európai időjárástól függ. Azóta Hitler-Sztalin football góljai a belpolitikánk igazi eseményei... Egy ideig bátrakat és példátlanokat volt szabad kiáltani; a miniszteri parancs váratla­nul érte őket. Pedig nyilvánvaló volt, hogy Károlyi Gyuláék Gömbös után nem tűrnek soha többé nagyszájúságot, legföllebb a zsidók ellen. Féja még szerencsés volt; ő a legtöbbet érte el... hős lett, mártír, ritka betűvel szedett újságíró, aki a Magyarországban, úgy látom, az én Európa és Magya­rországomat népszerűsíti. Erdei és Kovács fiatalok, nevet és tapasztalatot szereztek, a börtönnel sem­mit sem vesztenek, az első, azt hiszem elég okos ember is; ifjúságukhoz méltó, szép kaland lesz nekik az egész. Szegény Illyés azonban minden szánalmat megérdemel... S hogy irigylem én tőle a bör­19

Next

/
Thumbnails
Contents