Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 3. szám - 70 ÉVE SZÜLETETT KONDOR BÉLA - Molnár Edit: Fél hét múlt (Két nap fényképezésének története)

néztem rá, majd tetőtől talpig végigjárattam rajta tekintetemet. Milyen szép kék szemei vannak, és milyen fiatal.

Megállt tekintetem lábán is, néztem Krisztus-saruját, eszembe jutott, nekem is ugyanilyen van, negyven forintért vettem. Laci kollégám hangja térített magamhoz. Ahhoz képest - szólalt meg hátam mögül, egészen jó tartod magad, mondta nevetve. Mihez képest? - kérdezte Kondor. Ahhoz képest - válaszolta, amit Edit idefelé jövet mondott, hogy öreg, rosszkedvű „nehéz pasit" jövünk fényképezni. Én még mindig csak álltam ott meglepetten, aztán jót nevettünk. Kondor mosolyogva beinvitált bennünket a negyedik emeleti luxuslakásba. Hatalmas, Dunára néző nagy ablakai voltak, elegáns bútorok, perzsaszőnyegek, azt rögtön láttam, hogy abba a környezetbe valahogy nem illik bele ez a fiú.

Bevezetett bennünket szobájába, ami sokkal egyszerűbben volt berendezve. Szőttessel letakart heverő, kisasztal, egy komód, néhány szék és semmi más. Legalábbis semmi olyan említésre méltó, amire illene visszaemlékeznem. De egy valamire igen, ott volt a falon a Harsonás angyal című képe, ami szinte uralta a szobát.

Kávét főzött kis villanymelegítőn, fiatalok voltunk, egykorúak, így hamar megértettük egymást, még pálinkával is kínált. O borzalom - szörnyűlködtem -, pálinkát inni nyáron, délután, napsütésben! Ok nem zavartatták magukat, koccintottak és Kondor valami olyat mondott: nem baj, legalább több marad nekünk. Természetes volt, nem viselkedett a „fényképezéskor" sem, megcsináltam a szokvány fotókat. Aztán jobban körülnéztem, a villanymelegítő mellett felfedeztem egy enyves lábost. Hát ez meg mi - emeltem fel. Olyan volt, mint a nyeles tejeslábasok, de abban valami barnás massza volt. Kondor magyarázott valamit, hogy a rézkarcoláshoz kell, de már pontosan nem emlékszem. Csak arra, hogy nem mertem megkérdezni: és a rézkarc hogy készül? Nem beszéltünk komoly dolgokról művészetről, irodalomról, kávéztunk, fényképeztünk, és jól éreztünk magunkat.

Nem tudatosan, inkább női ösztönömmel megéreztem, hogy Kondor más, mint az addig megismert emberek. Hogy mi volt az a más, akkor nem tudtam megfogalmazni, de az eltelt idő igazolta korai megérzésemet. Pedig semmi extravagáns nem volt a viselkedésében. Talán ez volt az O „mássága", hogy emberi magatartása, olyan magától értetődően volt okos, tiszta és természetes. Szót tudott érteni mindenkivel egyszerű közvetlenséggel. K. Laci kollégámmal, aki sportriporter volt, a motorcsónak versenyekről beszélgettek, egyre szenvedélyesebben. Azokban az években a Dunának azon szakaszán rendezték a versenyeket. Kondor egyre élénkebben mesélt a versenyekről, a motorcsónakok fordulásáról, száguldásukról a vizen... Odaszólt Lacinak, gyere csak ide. Kimentek az erkélyre. Nézd, hallottam meg kintről a hangját, innen lehet jó fényképeket csinálni. Gondolom, akkoriban mindenkivel, nemcsak velünk volt olyan közvetlen egyszerű... Amikor visszajöttek a szobába, leült kis székére, háta mögött a hatalmas Harsonás angyal képe, akkor készítettem életem első kiállítási képét, amivel a Nemzeti Szalonban 1958-ban rendezett országos fotó kiállításon szerepeltem. De hadd időzzek még a Pozsonyi úti lakásban. A fiúk itták a pálinkát és tovább beszélgettek. Egy idő múlva megérkezett felesége, Kauffmann Ági, szép volt, magas, sudár termetű, zöldszemű, fekete rövidhajú, elegáns úrilány. Belépett a szobába, valami megváltozott, de lehet, hogy azt csak én, a másik nő éreztem így. Arra jól emlékszem, hogy időztünk még egy kis ideig, aztán szedelődzködtünk. Indultunk, áthaladva te- remnyi nagy szobán, megláttam a harmóniumot. Ez kié? - álltam meg előtte. Olyan furcsán nézett ki abban az elegáns nagy lakásban a puritán harmonium. Béláé - felelte Ági. A magáé? - fordultam Kondorhoz. Bólintott. Megint volt min csodálkoznom. Szokott játszani is? - kérdeztem. Szoktam - felelte, és nem is kérette magát, odaült, és azt hiszem, Bachot játszott. Ahogy néztem hátulról izmos alakját, világosszőke fejét, úgy éreztem, hogy megjelenik az angyal a másik szobából, egyszerűen besétál, odaül Kondor mellé, mert benne volt az Kondor Béla egész lényében.

75