Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 3. szám - Tőzsér Árpád: Előszó a véghez (Vörösmarty Mihály Előszó című versének talányairól)

Vörösmarty ezt az emberfajt nem ismerte, ennek még a sejtelme is hiányzik a költészetéből.

Vagy a sejtelme éppen hogy nem hiányzik?

2.

Az Előszó Vörösmarty és a magyar költészet legnagyobb verseinek egyike. De mi, akik az 1950-es évek közepén végeztük a középiskolát, úgy leérettségiztünk, hogy ezt a Vörös- marty-opust nem ismertük; pontosabban: nem volt az irodalmi tananyagunk része. S ha jól tudom, a későbbi tankönyvekben sem szerepelt a reprezentatív Vörösmarty-versek között. Miért vajon?

E nagy vers természetesen úgy sem szorítható az egyetlen jelentés keretei közé, amint ahogy minden más nagy vers sem, de ennek a nagy műnek a jelentését sajátos talányok is homály osítják.

Az első homály: nem egészen világos számunkra, hogy a címe szerint előszó-vers minek az előszava?

Amint az tudott, az 1851-ben íródott mű legkézenfekvőbb jelentése a reformkor lázas építkezésének ("küzdött a kéz, a szellem működött"), s a forradalomnak ("a nagy egyetem megszűnt forogni egy pillanatig") a víziója, s a látomás a szöveg másik felében a szabadságharc bukásának az apokaliptikus képeibe csap át (“a föld megőszült" stb.). A vers címét pedig úgy magyarázzák irodalomtörténeteink, hogy a mű állítólag az 1845-ben készült (de csak 1851- ben megjelentetett) Három rege elé íródott, bevezetőnek. Az új történelmi helyzetben azonban még a korábban gyermekeknek szánt „három rege" is hazafias tartalmakat nyert - az ilyen jelentésüket húzta persze alá az ajánlásuk is: "B.E. ifjú grófilőnek (azaz a kivégzett Batthyány Lajos nagyobbik lányának) ajánlva 1845-ben" az Előszó komor-vad látomásai tehát a Regékhez kapcsolva sem jelenhettek meg, a mű csak a költő halála után, s a Három regétől már teljesen függetlenül látott napvilágot.

A fenti műértelmezés és címmagyarázat logikusnak tűnik, de a cím kérdése tulajdonképpen még máig sem lezárt. A verset általában önállóan, a Regéktől külön választva szokták közölni, s a recepció is külön műként kezeli. S ilyenféleképpen az olvasói képzelet más műértelmezések és címmagyarázatok után is kutathat.

1853-ból, 54-ből levelek bizonyítják, hogy a költő, az akkori nagy szegénységét, sőt nyomorát enyhítendő (képzeljük el: ebben az időben dinnyét, uborkát, dohányt termeszt, természetesen a legcsekélyebb haszon nélkül), szóval ebben az időben Vörösmarty az életműve kiadását szorgalmazza a kiadójánál, s bennünk fölmerülhet a kérdés: hátha a kiadandó életmű előszava akart lenni az Előszó? Ha a Három regét újra olvassuk, nemigen találjuk a mű és a bevezetőjének tartott Előszó kapcsolódásait. A „regék" - minden lehetséges allegorikus jelentésük ellenére is - csak fáról, madárról, rétről, virágról, forrásról, patakról szóló bájos példázatok, az Előszó Shakespeare-i magasságait, jelentésének emberre, emberiségre, sőt kozmoszra szabott arányait nem lehet hozzájuk szelídíteni.

Ha viszont a szóbanforgó nagy művet az egész életmű „előszavának" tételezzük, akkor a körülötte lengedező homály kicsit szakadozni kezd.

„Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég" - kezdődik a vers, s a kérdés az, hogy mire vonatkozik az „ezt"? Mit írt a költő, mikor „tiszta volt az ég"? A Három regét, az összes verseit rendezte sajtó alá vagy egyszerűen az éppen íródó szövegre, tehát magára az Előszóra gondolt az „ezt" alatt? A mondat modalitásából ez utóbbi következhetne a legzavartalanabbul, de tudván, hogy az Előszó 1851 legelején (esetleg 1850 végén) íródott, akkor, amikor a szentivánpusztai gazdatiszti lakásban, a bujdosásból éppen csak megtért, fiatalon megőszült, megrokkant Vörösmartynál egymást érik a házkutatások, s a költő, ha új verset ír,

45