Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 3. szám - Tandori Dezső: Odüsszeusz társ-I. dala (pont az I mellett); Odüsszeusz megtér (versek)

a szőlő csillagot, szép ősz segge alját, a napkorong korog, pityegőn pitymallják.

Még egyszer „kő kövön"

Kő kövön nem maradt sok nagy utazásból, házi fűbe harap, úgy áld meg a távol. Mindig alább adom, ahogy gondolkodom, mi dolog a dolog, ha csak szortérolok.

Mire jó a szortér, szottyan minden, szart ér, szottyad szilva fattya, penész jő kukacra, mi sem igazítja olyan szép alakra.

Belilul a barack, mint a gyulladt nagyujj, csiklandoz a tarack, mégis csak ide bújj. jaj, sok messzi lebuj, én nauséem, Nauszikám, émelyig nyuszikám, én melyik nyuszim ám ? Szétfutnak a nyulak, szottyadt kisasszonyok, szép nászi penészem, hess tőled, kukacok, nézd, annál mi a jobb!

S akkor tényleg meg (Odi)

„Hogy tényleg megtérek, ki hitte, mi féreg, csak azt tudnám, hova, oly nagy lett a sora. Tértem én, betértem,