Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Sándor Iván: A veszendőség stációi (regényrészlet)
Sándor Iván t A veszendőség stációi Hajnal lett. Felmentem a tetőteraszra. Elhatároztam, hogy írok Neked. Most írok, reggel. Jó, hogy el tudom kezdeni. Amikor arra gondoltam, hogy írok, még jobb volt. Több fért bele az érzésbe, mint a betűkbe. Sorrendbe minek, semmi, azért elölről. Száz kilométerre Algírtól. A tetőteraszról látni a hegyláncokat. A másik irányban van a sivatag, túl a fennsíkon. Északra a tenger. Elég sötét volt még a tetőteraszon. Elképzeltem a hegyláncot, a tengert, a sivatagot. Ha várok egy órát, megjelenik, amit elképzeltem. A fennsík távolabbi részén nappal jól látható egy tábor. Úgy hallottam, nomád tábor. A lakóinak nincs állandó otthonuk, az életük útonlét. Semmijük nincs, de senkit nem szolgálnak, sehová nem tartoznak, szabadnak érzik magukat. A csillagok alatt valami az enyém volt, és ezt az érzést nem vehetik el tőlem. De hogy mi? Miről éreztem, hogy az enyém? Most, hogy leírom, nem érzem azt, amit a tetőteraszon. Mikor kivilágosodott, nem láttam a nomádok sátrait. Lehet, hogy a napfelkelte vakított el. Lehet, hogy már továbbmentek. A kávézó, ahol írok Neked Liv, szemközt van a házzal, ahol lakom. Az utcában ciprusfasor. Itt egy platán. Gyorsan emelkedik a Nap. Izzik. Szép. Tetszik. Leírom. Neked is tetszene. A platán miatt ülök ide. Árnyék. Válaszolsz? Párizsban nem lehetett máshoz annyira közel kerülni, hogy célja legyen a beszélgetésnek. Anyám meghalt. Az elmúlt héten tudtam meg. Apám azt írta, hogy már évek óta daganata volt. Nem akarták, hogy megtudjam. Apám homályos dolgokat írt. Azt hiszem, hosszú és rémes lehetett anyám betegsége. Apámnak most egy közös ismerősük segít. Tanárnő. Mintha az történt volna, hogy az anyám direkt ráhagyta őt erre a tanárnőre, még jobban is kedvelte, mint az apám. A levélből arra következtetek, hogy apám átköltözött a tanárnőhöz, mert nem akart egy másik nővel a régi lakásban maradni. Rögtön tisztáznom kell, hogy élek én is itt valakivel. Ez semmit nem változtat azon, hogy Veled tudom megbeszélni azokat a dolgokat, amiket valakivel meg kell beszélnem. Ne gondold, hogy kitört belőlem az író, az a bizonyos véna, amiről a barátom beszélt, mikor elolvasta a diákköri kis írásaimat. Az, hogy Veled tudom csak a dolgaimat megbeszélni, lehet, hogy nagyon pontatlan. Lehet, hogy A Drága Liv című regényből 3
