Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - A 90 ESZTENDŐS PÜSKI SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - „A nemzet – ha megmarad – csak otthon marad meg" (Püski Sándorral beszélget Nobel Iván és Erdélyi Erzsébet)

- megharcolta a maga életét. Én ebből a harcból hamar kiszorultam, éppen a korábbi kiadói szolgálatom miatt, amellyel a nemzet tudatába segítettem emelni korabeli, nagy íróinkat. Ezeket az írókat - kit előbb, kit utóbb - vissza kellett engedni a nemzet életébe, de engem, aki puszta jelenlétemmel valahogyan az egészet összetartottam még a 60-as évek elején is, még jobban kiszorítottak. Mindegy! A népi mozgalom egykori sorskérdései közül a föld és a szegénység ügye rendeződött, s ha a többiben bőven van is kívánni- és tennivaló, sem a hazai, sem a szomszéd államokbeli magyarságot nem kell még elsiratni. Egyedül a szórvány-magyarság van végveszélyben, mert csak akadozva teljesíti feladatát: a megmaradást és a hazai nemzet kötelező szolgálatát. Azt, hogy a változó nemzet milyen ma és milyen lesz holnap, minél sokrétűbb személyes találkozás, a napi szellemi életben való részvétel, legalábbis a számontartás mutatja meg. De akármilyen is, az az egy biztos, hogy a nemzet - ha megmarad - csak otthon marad meg, az elszakadtak és elszakítottak csak a hazai nemzethez való viszonyban élhetnek tartósan magyarul, s minél bensőségesebb ez a viszony, annál inkább élhetnek magyarul.

Benne volt a kitelepülési szándékom kialakulásában az is, hogy megelégeltem a 20 évig tartó „társadalom alatti" életet. Barátaink megértették ezt, de ők meg attól féltettek, hogy ebbe a vállalkozásba beletörik a bicskám.

A Kultúra Könyvkülkereskedelmi Vállalat nyugati osztályának akkori vezetője, mikor jelentkeztem nála 1967-ben, azt mondta, hogy van kint elég partnerük, nincs szükségük rám. A mai Kultúra elismerheti, hogy magyar könyvben és újságban az egész nyugati világban a legnagyobb vásárlójuk lettem. Szóval az alapozás sikerült, s merem mondani, hogy nemcsak a könyvkiadásban és terjesztésben. Részünk volt abban is, hogy megnövekedett a hazajárók száma, abban is, hogy mind több hazai lap közöl a kinti írók műveiből. Abban is, hogy megjelent itthon a nyugati költők antológiája, mind több nyugati magyar könyvet jelentettek meg itthoni kiadásban, és abban is, hogy hazai írók, művészek és tudósok sorra látogatták - a mi meghívásunkra és rendezésünkben is - a nyugati magyar közösségeket. Jöttek hozzánk magyarok hazulról és a világ minden tájáról ügyes-bajos dolgaikkal, gondjaikkal, igényeikkel, vagy csak látni akarták a világ legnagyobb választékával rendelkező magyar könyvesboltját, és válogatni akartak könyvekkel, újságokkal, hanglemezekkel zsúfolt polcainkról. Ebben az időben tájékoztató, tanácsadó, munkaközvetítő, idegenvezető és vendégfogadó szolgálatot is elláttunk.

Sikerünk volt, mert nemcsak a saját nótánkat fújtuk. Magyar ügyben mindenkivel szóba álltunk, akivel emberi hangon lehetett beszélni. Számunkra nem voltak egyedül üdvözítő tanok és módszerek - a sajátunk sem az -, és vallottuk, hogy a magyar társadalom százféle forrásból eredt és ötvöződött össze az éppen élő magyar nemzetté. Nemzetünk nélkül bizony szegényebb lenne a világ. Ezt az értéket és színt védenünk és dúsítanunk kell szaporodással, neveléssel, művelődéssel, munkával, egészséges vérkeringésben a világ eszmei és gazdasági rendszereivel, akár itthon élünk, akár a szomszéd államokban, akár bárhol a világon. Ezt az eszmeiséget sikerrel terjesztettük, mert a világ magyarságából számosán akadtak egyetértő segítőtársaink és barátaink e tevékenységünkben.

Megemlítem még a munkánkkal szoros összefüggésben lévő más tevékenységeinket is, így irodalmi, művészeti, tudományos előadások, filmvetítések és képzőművészeti kiállítások rendezését. Ezek pénzforgalma kicsiny, nemegyszer ráfizetéses volt. Viszont mindegyik olyan kulturális szolgálat volt, amit mégis szívesen végeztünk, a New York-i Második Avenue 1490, majd a keleti 82. utca 251. szám alatt. Az utóbbi cím alatt lévő önálló kis kétszintes ház emeleti, utcai részén egy 50-60 személyt befogadó előadó- és kiállító teremmel is rendelkeztünk, hátul pedig egy kis lakásunk volt. Amerikai tartózkodásunk elejétől kezdve nagyobb településeken, 15-25 helyen is rendeztünk előadó körutat íróknak, művészeknek, tudósoknak.

43