Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - A 90 ESZTENDŐS PÜSKI SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - „A nemzet – ha megmarad – csak otthon marad meg" (Püski Sándorral beszélget Nobel Iván és Erdélyi Erzsébet)
fél évre - elítéltek. Itt kerültem vissza a könyves pályára: a Gyűjtő Fegyház börtön-könyvtárosa lettem. Szerencsére rövid időre, mert 1963. márciusában az ENSZ-egyezség amnesztiája minket is kiszabadított. A megbélyegzett káderlapunk kísérte tovább is politikai megítélésünket, de egyébként békén hagytak.- Amikor úgy érezte a Püski család, hogy Magyarországon már semmi remény arra, hogy könyvkiadói tervét megvalósítsa, következtek az amerikai évek. Hogyan lett a pesti könyvkiadóból New York és a távolabbi világ magyarjainak kulturális centruma a Püski Könyvesbolt New Yorkban?- 1956 novemberében a többi kétszázezerrel együtt a két nagyobbik fiúnk is elment, és előbb Kanadába, majd az Egyesült Államokba kerültek. Amikor 1964-65-ben megindulhatott a látogatók áradata a „nyugatra szakadt" családtagokhoz, mi is megpróbálkoztunk vele, de útlevél-igénylésünket újra és újra visszautasították. Végül is megint Erdei Ferenc segített, aki akkor - már eléggé megrokkant lelki és testi állapotban - a Tudományos Akadémia főtitkára volt, és így 1966. decemberében egy éves látogatásra mehettünk a fiainkhoz. Eleve azzal a szándékkal, hogy körülnézzünk az amerikai-kanadai magyar sajtó- és könyves világban, és ha látunk benne valami életlehetőséget - felajánlva a hazai és az elszakított területek magyar könyvkiadása számára eredményesebb könyvterjesztést - kivándorlással visszamegyünk. A továbbiakra nézve idézek egy részletet az 1985. október 11-én, a budapesti Kossuth Klubban tartott beszédemből: „Hazaérkezésünk után közel három évig azonban hiába kilincseltünk a hazai fórumoknál, míg végül 1970-ben az első Anyanyelvi Konferencia kedvező szelében kitelepedhettünk... Próbálkoztam aztán a tőke nélkül kezdő vállalkozó szokásos formuláival: két vagy több személyes társulással, részvénytársasággal, végül be kellett érnem a nagykapitalizmusban is a legegyszerűbbel, a családi üzemmel. Ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy ott is, mint a szocializmusban is, hovatovább csak kétféle üzem életképes: az automatizáltan gépesített nagyüzem és a családi üzem, a háztáji gazdálkodás. Az utóbbi mérete a benne ügyködő és a munkaórákat nem számítgató családtagok egyesített energiájától függ. Ezért hívtuk ki István fiunkat családostul 1976-ban, hogy bekapcsoljuk őt ebbe a munkába... Köztudomású tény, hogy a századforduló éveiben másfél millió magyar vándorolt ki a nyugati világba, és ez a létszám a beolvadás ellenére megmaradt, mert állandóan feltöltődött nemcsak a természetes szaporodásból, hanem az újabb kivándorlási és menekülési hullámokból és a lassú szivárgásból. Ez a kisebb-nagyobb tömbökben és szórványokban az egész nyugati világban élő magyarság sok megtartó helyi intézményt hozott létre: egyházat, cserkészetet, művelődési és gazdasági egyesületeket, iskolát, újságot, könyvkiadót, vendéglátót, de ezek közül egy sem tudott általános érvényűvé válni és az anyaországgal való kapcsolatát intézményesíteni. Többen kérdezték tőlünk, különösen az első években, hogy miért mentünk ki, és ki küldött bennünket. Mindenféle ügynöknek és bérencnek elmondtak szóban és írásban. Evek teltek el, amíg tapasztalva működésünket, elfogadták magyarázatomat: saját jószántunkból ugyan, de nem magánügyben mentünk ki. Miért is tettük volna? Megélhettünk volna itthon továbbra is, a hatóságok 1963 óta békén hagytak, a nyugati világtól már régen nem vártunk semmit, ami érdekelt még belőle, megismerhettük 1967-ben, a fiainknál és barátainknál tett egyéves látogatásunk során. Barátaink, akik ismerték a népi mozgalomban való kiadói működésünket, akár itthon éltek, belesimulva az új államrendbe, akár kint éltek, gyorsan megértették szándékomat: Ha már az amúgy is összezsugorított nemzet jelentékeny része szétszóródva él a világban, legalább azt a bizonyos „templomot" próbáljuk felépíteni, amely megtartja őket magyarnak. Az itthoni nemzet úgy, ahogy lehetett - és nem is rosszul, hanem példamutatóan 42