Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - A 90 ESZTENDŐS PÜSKI SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - „A nemzet – ha megmarad – csak otthon marad meg" (Püski Sándorral beszélget Nobel Iván és Erdélyi Erzsébet)

paró voltam cséplőgépnél, emellett a ház körül és bérelt kertünkben is segíteni kellett egész évben. A felsős években magán tanítással segítettem magamon.- A könyvek mikor kezdték érdekelni, már kisgyermekként, vagy csak később?-14 éves koromig, amíg nem dőlt el, hogy végigjárom a gimnáziumot, ugyanúgy éltem, mint a többi parasztgyerek. Sem öltözködésben, sem szokásban nem különböztem tőlük. Olvasni nagyon gyorsan, már az első elemiben megtanultam, és amit találtam a nagyszülők padlásán - kalendáriumot, ponyvaregényeket -, mindent elolvastam. Csak az ötödik osztályban öltöztem át pantallóba. Ekkor kellett az úri társaságba is beilleszkednem, ami nem ment könnyen.

Az irodalmat illetően: a gimnáziumnak volt egy ifjúsági könyvtára, onnan vehettünk ki könyveket, és hatodikos korom óta önképző körben is részt vehettünk. A magyartanárunk nagyon öreg volt, és érettségi előtt, 1929. tavaszán egyszer így kezdte az egyik órát: felolvasok két verset, az egyiket Ady Endrétől, a másikat Kassák Lajostól, elrettentő példának, egyébként nem foglalkozunk velük. Később, a városházi munkák idején jutottam az első Ady kötetekhez, Szabó Dezsőhöz.- A jogi pálya lehetősége mikor vetődött fel?- 1929-ben érettségiztem, és bár jelesen, mégis gond volt, különösen anyagilag, hogy hová menjek tovább. Ismét az öreg lelkész adott tanácsot. Azt ajánlotta, hogy menjek a debreceni református kollégiumba. Nem kell fizetnem. A papi pályához azonban nem éreztem elég elhivatottságot, és a beszédkészségem sem volt olyan jó, amilyen ehhez a pályához szükséges. A lelkész azután a vasúti tisztképzőbe ajánlott, ahová 50 helyre 500-an jelentkeztünk, nem kerülhettem be. A hadsereg maradt még lehetőségként, ahol jogász-, orvos- és mérnökképzést segítettek akkor, ha lekötötte magát az ember 10 évre a katonasághoz. Szerencsére erről meg elkéstem, ezért a városházán napidíjas lettem egyelőre, havi 60 pengő fizetéssel. Onnan kerültem fel Pestre egy ügyvédhez, ahol délutáni 3 órás gyors- és gépírást vállaltam, és mellette 1930 őszén beiratkoztam a jogra. Gyorsírást a 6. osztálytól kezdve Durkó Antal tanárunk különórán tanított néhányunknak, a gépírásban pedig már a városházán szereztem gyakorlatot.- Ez az időszak egyúttal a kiadói pálya kezdetét is jelentette?- Igen. Az első évben felfigyeltem arra, hogy nincsen minden tanárnak tankönyve, és nem minden hallgató tud vagy akar az előadásokon jegyzetelni, sokan be sem járnak, és ezek megveszik másoktól a jegyzetet.

A második évtől én is elkezdtem gyorsírással jegyzeteket készíteni, stencilre gépelve sokszorosítani és kiadni. Négy év alatt - mire végeztem - 10 olyan jegyzetem készült el, amelyek 1948-ig - amíg a régi tanárok működtek - használatban voltak.- Tehát a Püski Kiadó bölcsőjét ezek a jogi jegyzetek ringatták?- így is lehet mondani. Két év múlva otthagytam az ügyvédi irodát. A jegyzetkiadás anyagi függetlenséget biztosított számomra, a későbbi években kiegészítve a jogi vizsgákra való előkészítéssel. Bizonyos szerkesztési, kiadói, kereskedői gyakorlatot szereztem, és erre 1935-ben meg is nősülhettem egy nyolcgyermekes katolikus kántor-tanító családból, megegyezve a feleségemmel, hogy nem megyek egyik jogi pályára sem, hanem ezt folytatjuk együtt tovább - a sokszorosításban tud mindjárt segíteni -, és amint lehetséges, kiterjesztjük a vállalkozást az irodalomra is.

A politikai érdeklődésem is ekkor erősödött fel, különösen a parasztkérdés foglalkoztatott. Már a békési városházán tevékenykedve is sok kérdés vetődött fel bennem. Ugyanis azt az irodát, amelyben foglalkoztattak engem is, azért szervezték, hogy az 1922-es földreformmal földet kapott parasztoktól behajtsuk a vételárat. 4000 békési család volt ebben érintve, ezek között voltunk mi is. Alacsony vételár volt ugyan megszabva, de addig nem kérték, s 1929-30-ban, amikor a búza ára lement 8 pengőre, lehetetlen volt a legszegényebb népességtől a föld árát behajtani. Az is nagy szó volt, hogy megművelik a földet, nemhogy

38