Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 12. szám - „Nyolcvan év már alkalmas számadás készítésére..." (Interjú Gerold Lászlóval – Az interjút készítette: Hász-Fehér Katalin)
korinak nagy hozadéka, értéke a gazdag vonatkozó irodalom. Megválogatásában igyekeztem a lehető legtoleránsabb lenni. Nem csak a saját véleményemhez közeli tanulmányokat, kritikákat vettem fel, hanem azokat is, amelyekkel mélységesen nem értek egyet, hogy akit egy-egy opusz vagy mű érdekel, az maga dönthesse el, kinek hisz, kinek a véleményét látja indokoltnak. Egy feltételt azonban szabtam magamnak: csak az irodalomszempontú munkákra utalok. Azokra, melyek az adott művek kapcsán mindenről szólnak, csak a művekről és az irodalomról nem, az olvasó figyelmét nem hívom fel. A szekunder irodalom szinte kizárólag irodalmi jellegű szakmunkát tartalmaz. Lehet, hogy ez sajátos értelmezése az irodalmi jelzővel ellátott lexikonnak, de ennyi szabadságot megengedhettem magamnak, mert én az irodalmat elsősorban és kizárólag irodalomként tudom olvasni, értékelni. Ha irodalmi művet veszek kézbe, akkor nem a politikai vagy társadalmi vagy másféle vonatkozások érdekelnek elsősorban, ezeket is észreveszem, csak nem ezek alapján formálok véleményt versről, regényről vagy drámáról.- Nem kerültek be a lexikonba a szépirodalmi szerzők szakkönyvei, akárcsak a nem irodalmárként számontartott szerzők akár irodalmiként is olvasható művei, önéletrajzai stb. Itt újra visszatér egy, az előzővel ellentétes jellegű, a jelen lexikont mégiscsak reprezentációs típusúnak minősítő meghatározás. Milyen személyes, illetve milyen „jugoszláviai magyar" irodalomfogalmat, irodalomszemléletet tükrözne a lexikon pillanatnyilag lezárt anyaga? Igen, a szakkönyveket, akár írók is írták őket, mellőztem, mert irodalmi s nem általános lexikont csináltam. De nem tüntetem fel a színházi vagy filmrendezők azon munkáit sem, melyek nem jugoszláviai magyar írók műveihez kötődnek, az esetleg a filmvagy a színházi lexikon tárgya, nem a jugoszláviai magyar irodalomé. Hogy pedig az összegyűjtött anyag tükröz-e irodalomszemléletet, irodalomfogalmat, azt nem tudom. Nem valószínű ugyanis, hogy az adatok ilyesmire képesek. A lexikon azt sem mutatja meg, amiről már említést tettem, hogy válságban van a jugoszláviai magyar irodalom. Ez nem a lexikon feladata. Az látható, ki költözött el, ki milyen rendszeresen publikál, kiről kik írnak s kik nem, hogy alakul egy-egy irodalmi díj rangja. Ilyen formán valóban tükrözi a lexikon az irodalom pillanatnyi állapotát, illetve ez kiolvasható belőle, még ha alapfokon nem is ez a lexikon szerepe.- Az abc-rendbe szedett lexikon Kulcsár-Szabó Ernő hermeneutikai perspektívája szerint „az egzakt tudományok hitelesség-ideáljának" megtestesítőjeként és a nemlétező rend metaforájaként a régiség horizontjában vesztegel. Mások épppen az irodalomtörténet-írás nagy narratívától való megszabadulásának egyik formájaként értékelik a széttöredezett, időrendtől, fejlődésmodelltől, esetleges ideológiától vagy esztétikai nagyelbeszéléstől mentes lexikonformát. Gerold László döntésében, hogy lexikont, és nem irodalomtörténeti nagymonográfiát ír, közrejátszottak-e hasonló megfontolások? Ismerem ezt a véleményt, és kimódoltnak, áltudományosnak tartom. Tudom, hogy egyes felfogások szerint az irodalomtörténet is demodé, de ez csak akkor igaz, ha az irodalomtörténet-írás vagy a tiszta faktográfiában merül ki, vagy - mint a sok éves magyar gyakorlat tanúsítja - ha az irodalomtörténetet az ideológia irányítja. A lexikon azonban más, sőt tekintheti bárki idejétmúltnak, tényszerűségét nem mellőzheti, nincs tudomány konkrétumok nélkül, nincsen értelmük az önmagukban létező elméleteknek, bármilyen tetszetősek is. Ugyanakkor értelmetlen szembeállítani a lexikont az irodalomtörténet-írás hermeneutikai aspektusával, vagy bármiféle más irodalomfelfogással. A lexikont nem irodalomtörténet helyett írtam, de ahhoz, hogy egyszer irodalom- történetet írjak, nélkülözhetetlen a lexikon. 105
