Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 12. szám - „Nyolcvan év már alkalmas számadás készítésére..." (Interjú Gerold Lászlóval – Az interjút készítette: Hász-Fehér Katalin)

- Létezik egy anekdota arról, hogy Szinnyei József a maga tizennégy kötetes munkájának anyagát füzetbe gyűjtögette, és kollégái hívták fel a figyelmét a cédulázás előnyeire. Gerold László lexikona hogyan készült?

Nem vagyok képzett lexikoníró, következésképpen magánmódszerrel dolgoztam. Voltak füzeteim és volt tengernyi cédulám. De fontosabb, hogy többszöri változtatás, átdolgozás után sikerült kialakítani azt a szócikk-struktúrát, amely legáttekinthetőbb- nek tűnt nem csak anyaggyűjtés és feldolgozás tekintetében, hanem olvasói szempontból is. Rendszert teremtettem, s ezt igyekeztem szigorúan tiszteletben tartani. A körülmények alkalmanként ezt megnehezítették vagy lehetetlenné tették. Kivált a két világháború között élt és alkotott szerzők esetében volt nehéz betartani a kialakított sémát. A szerzőknek - a szépíróknak, és azoknak is, akik az irodalommal szoros kapcsolatban levő területeken (néprajz, nyelvészet, történelem, művelődéstörténet, régészet, publicisztika stb.) tevékenykednek, élet- és pályarajzi adataik után érdeklődő kérdőíveket küldtem, dátum szerinti pontosságra kérve mindenkit. Hasonlóképpen sablon szerint gyűjtöttem az általános címszavak adatait, attól függően, hogy kiadóról, folyóiratról, díjról, antológiáról, irodalmi rendezvényről, társaságról készült-e a szócikk. A feldolgozáskor úgy tettem különbséget irodalmárok és nem irodalmárok között, hogy az előbbiek szócikkei teljesebbek, több adatot tartalmaznak. Aki irodalmi magiszteri vagy doktori fokozattal rendelkezik, ott a dolgozatának címét is feltüntettem. Ha színházról vagy könyvsorozatról készült a szócikk, akkor cím szerint csak jugoszláviai magyar szerző művét, amit a színház bemutatott, illetve elsősorban az irodalmi vonatkozású műcímet említem. Nyilván több vonatkozásban is kifogásolható ez a magánrendszer, de rendszer, ami működik, használható, s azt hiszem, ez a legfontosabb.- Az előszóban többször is felmerül a lehetőség a folytatásra, pótlásra, továbbírásra, bővítésre. Milyen adatokkal bővülne a lexikon, illetve milyen jellegű esszék csatlakoznának a szócikkekhez?

A Kortárs magyar írók 1945-1997 című bibliográfiát és fotótárat szerkesztő F. Almási Éva írja az Előszó mottójaként: „Ezt a munkát csak elkezdeni lehet, befejezni nem!" Igaza van, ezt most már a magam tapasztalata alapján is állítom. Egy arra kijelölt kötetben nem csak a lexikon megjelenése óta feltűnt új adatokat, hanem az észrevételeket is feljegyzem, s készül a kimaradt szócikkek jegyzéke, mert van, akiről, amiről nem rendelkeztem szócikkre érdemes elegendő megbízható adattal. De a pótlások, javítások mellett legalább annyira lényegesnek tartom, hogy a majdani második kiadás, sőt, ha lehet, a közeljövőben talán megjelenő CD (ez lesz a jugoszláviai magyar irodalom első CD-je!) is tartalmazza azokat az íróportrékat, amelyek a záros határidőre nem készülhettek el, ezeknek mintegy 60-70 százalékát fejeztem be, és amelyekkel kiteljesedhet ez a számomra is fontos vállalkozás, amely adattárként és irodalomtörténetként egyaránt olvasható, használható lesz.

Az interjút készítette: Húsz-Fehér Katalin

106