Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 12. szám - „Nyolcvan év már alkalmas számadás készítésére..." (Interjú Gerold Lászlóval – Az interjút készítette: Hász-Fehér Katalin)

határozási lehetőséget jelentene, de némi ösztönzést erre talán igen. Egy regionális lexikon inkább, mint azok a nagy egyetemes lexikonok, melyekben nyilván jó és fontos jelen lenni, de amelyekben könnyen el is veszhet az ember, észrevétlen marad. így, egy lexikonban együtt lenni nyilván illúziót tápláló dolog, de lehet, hogy a jugoszláviai magyar irodalomnak most ilyen illúzióra van szüksége, hogy abból a válságból kilábaljon, amelybe több mint tíz év emberi-alkotói nyomora taszította. Tévedés lenne azt gondolni, hogy önhibáján kívül került a jugoszláviai magyar irodalom oda, ahol pillanatnyilag van, s ami felé közeledik: a provincializmus ingoványába.

De ez már másik kérdés, s nem is kapcsolódik szorosan a lexikonhoz. Az viszont oda kapcsolódik, hogy a jugoszláviai magyar irodalom eddig nem rendelkezett olyan lexikonnal, mint a többi határon túli magyar irodalom. (Volt és van azonban, s erről sem szabad megfeledkezni, olyan irodalomtörténete, amellyel a hozzá hasonló irodalmak nem rendelkeztek: Bori Imre 1968-tól harminc éven át öt kiadást megért, állandóan bővülő, az idővel lépést tartó munkájára gondolok.)

Az egyetemes magyar irodalmi lexikonokkal zömmel nem volt szerencsénk. Az ÚMIL-t az első kiadás után sokan és többnyire joggal támadták, s a határon túli magyar irodalmak sérelmeiről nem is esett szó, holott lett volna mit felhozni, kifogásolni, elsősorban azért, mert az adott irodalmakat kellően nem ismerő lektorok nyúltak be avatatlan kézzel a szócikkekbe, ahogy az általam írt címszókból látom. A határon túli magyar irodalom kislexikona pedig igazán szót sem érdemel. Hibáival és hiányosságaival tipikus példája a határon túli magyar kisebbségi kultúrához viszonyuló, manapság annyira elterjedt magatartásnak. A Kortárs magyar írók 1945-1997 lexikona bibliográfia, ahogy a címe is jelzi. Több hasonló kiadványból hozták létre bővítve a felhasznált munkákat, pótolva a hiányosságokat, javítva a hibákat. Hasznos és használható vállalkozás, de csak bibliográfia. Érthető talán, hogy miféle szempontok játszottak közre abban, hogy megszülessen végre a jugoszláviai magyar irodalom lexikona is.

Végül nem hagyható említés nélkül az a körülmény sem, hogy nálunk már évek óta nehéz hosszabb, nagyobb lélegzetű munkára koncentrálni. Az élet minőségének romlása, a mindennapok eléggé bénítóan hatnak, s hatottak rám is. A megkezdett nagyobb vállalkozásokhoz (régóta tervezett Madách-könyvemhez) nem éreztem kellő lelki erőt, alkotói kondíciót, dolgozni pedig kellett, nem csak azért, mert az ember megszokta a munkát, hanem azért is, hogy munka közben ne kelljen másra, a mindennapokra gondolni. Ehhez pedig a piszmogó adatgyűjtésnél- és rendszerezésnél aligha van alkalmasabb foglalatosság.- Az 1918 és 2000 közötti időszak a „jugoszláviai", sőt a „jugoszláviai magyar" jelzőnek többféle jelentését is magában foglalja. Gerold László főképpen területi-történeti vonatkozásait emeli ki, amikor arról beszél, hogy „a sokévi állami összetartozás folytán méltánytalanság lenne nem venni tudomást a maroknyi szlovéniai és horvátországi magyar íróról''. Ma azonban, amikor a meghatározás területi értelemben meglehetősen szűk, vagy más szempontból nagyon is tág kategóriává változott, a jugoszláviai magyar irodalmat inkább virtuális szellemi közösségként lehetne meghatározni. Miért maradt Gerold László inkább a területi jelleg hangsúlyozásánál?

Azért, mert a lexikon nem csupán a mai állapotokat rögzíti, hanem 80 év íróit, műveit, intézményeit, folyóiratait, lapjait, díjait tartalmazza. Legkevésbé a területi jelleg volt a sorsdöntő, ez csupán keretet adott a jugoszláviai magyar irodalom kibontakozásához és alakulásához. Ugyanakkor azonban a területi jelleg szellemi közösséget is jelentett és jelent ma is. Ezt akaratlanul is tudomásul kell(ene) vennie a magyarországi irodalmi gondolkodásnak, mi több, látnia kell(ene), hogy egy-egy határon túli közeg sajátos szellemi jellege kifejezetten gazdagítja a magyar irodalom egészét. Ha nem a történeti szempont vezérelt volna, hanem mondjuk egy virtuális szellemi közösséget tekintek

103