Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 12. szám - „Nyolcvan év már alkalmas számadás készítésére..." (Interjú Gerold Lászlóval – Az interjút készítette: Hász-Fehér Katalin)
„Nyolcvan év már alkalmas számadás i / 't * * iá keszitesere... Interjú Gerold Lászlóval Mintegy nyolcszáz tétellel jelent meg az újvidéki Forum Könyvkiadónál az 1918 és 2000 közötti időszakot átfogó Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon. Szerzőjével és szerkesztőjével, Gerold László újvidéki egyetemi tanárral, színikritikussal, a Híd szerkesztőjével erről beszélgettünk ez év májusában Szegeden.- Jelent-e ez a kötet új szempontot, (ön)meghatározási lehetőséget is a jugoszláviai magyar irodalom számára, ha figyelembe vesszük, hogy az ottani szerzők eddig vagy az egyetemes magyar irodalmat (re)prezentáló, vagy a vajdasági-jugoszláviai többnyelvű irodalom egészét felölelő lexikonokban szerepeltek, mint amilyen többek között az akkori Matica Srpska által kiadott Jugoslovenski knjizevni leksikon című 1984-es kiadvány volt? Mennyire (lehet) irodalom- vágy közösségkonstituáló műfaj egy lexikon? A kérdéssort folytathatnám, például így: egyáltalán közösségkonstituáló erő-e az irodalom? Általában nem, bár a magyar hagyomány a felvilágosodástól errefelé elvár efféle feladatteljesítést az irodalomtól. Másutt az ilyesmi fel sem merül. Az irodalom - csak irodalom, s ez a természetes. Nálunk, sajnos, de érthetően, más a helyzet, más volt és más is maradt, úgy látszik, a mai napig. Itt az irodalom mindig szolgált valamit, egy eszmét, s mi azt hittük, azt hisszük, ettől s ezért irodalom. Ha ez jellemző a magyar irodalomra, irodalmunk egészére, akkor még inkább érvényes az efféle szemlélet az ún. kisebbségi vagy határon túli magyar irodalmakra, melyekre egy létében, fennmaradásában veszélyeztetett közösség megőrző, mozgósító szerepét ruházzák. Az irodalmat itt egyrészt összetévesztik a publicisztikával, ahogy Nemes Nagy Ágnes nyilatkozta: baj, ha nem tudjuk megkülönböztetni a távírópóznát és az almafát, ha a verset vezércikknek véljük, másrészt - ami ebből következik - téves pozícióból szemléljük, s ami még nagyobb baj, így is ítéljük meg az irodalmi alkotásokat. Hajlandók vagyunk irodalomnak vélni műveket, melyek fontos kérdéseket tárgyalnak, világítanak meg, ám nélkülözik az irodalmiság elemeit, kritériumait. De igencsak messzire kanyarodtam, helyesebben, messzire vitt a feltett kérdés. Térjünk vissza témánkhoz, a Jugoszláviai magyar irodalmi lexikonhoz. Ha ennek a kiadványnak a helyét keressük a jugoszláviai irodalomban, nem csak azt kell megemlíteni, hogy a most megjelent kötet az első ilyen jellegű vállalkozás - jóllehet igen tisztes részelőzményei voltak, melyekre támaszkodtam is -, hanem azt is, hogy elkészítésében két felismerés játszott közre. Nyolcvan év, amióta beszélhetünk jugoszláviai magyar irodalomról, már olyan időtartam, amely alkalmas számadás készítésére, van mit begyűjteni, ugyanakkor a jugoszláviai magyar irodalmi élet alakulása olyan ponthoz érkezett, amikor a számadás készítését az irodalom válsága teszi indokolttá. Ha közösségkonstituáló ereje nincs, nem lehet az irodalomnak, egy lexikonnak egy adott pillanatban talán lehet irodalomkonstituáló szerepe. Megmutatja, mi volt, s látjuk, kik és miféle lehetőségek vannak. Nem hiszem, hogy egy könyv, legyen az akár lexikon, (ön)meg102
