Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 12. szám - Bálint Péter: Kínpadra vonom magam (1999. október 19.)
festményeken, erőteljes és öntörvényű formák látszanak, amelyek egyszerre: formák és színfoltok, mivel a festményeken is úgy alakítja a fény-árnyék hatásokat, úgy választja ki a háttérszíneket, hogy a virág- és gyümölcsformák, de általában is a tárgyak (melyeket gyakorta erős kontúrral rajzol körül), rajzként is hatnak a szemlélőre. „A rajz a gondolat pontossága" - fogalmaz egyértelműen Matisse. Bennem semmi sem kelt nagyobb érdeklődést annál, mintha egy vázlaton nyomon követhetem a formák leegyszerűsödését; a tömbszerű alak rajzszénnel felvázolása, többszöri segédvonallal javítása, s végül egyetlen határozott vonallal körülhatárolása, vagyis birtokbavétele során ez a látványos változás mindig bekövetkezik, s pontosan tanúskodik a néző számára a gondolat letisztulásáról. Az írók kész műveikben többnyire és jobb esetben megkímélik olvasóikat töredékeik, vázlataik alaposabb áttanulmányozásától; illetve a műhelyfogások iránt érdeklődőket a naplóikhoz és levelezésükhöz utasítják, melyekben mégiscsak rábukkanhatnak a satuba fogott gondolat megmunkálásának egyes fázisaira, a mondatszerkezetekkel és jelzőkkel vívódás fáradalmaira, még ha a mű és tervezete közötti összevetés nem is mindig kínál olyan vizuális és érzéki gyönyörűséget, mint a képzőművészek esetében. Ellenben egyetlen pályakezdő írónak sem válna kárára, ha komolyan rászánná magát mondjuk Proust Sainte-Beuve ellenében vagy Kosztolányi Nyelv és lélek kötetének alapos böngészésére, miként a piktor- vagy szobrásznövendékek sem sajnálják idejüket vesztegetni a nagy elődök vázlatainak és rajzainak tanulmányozására, sőt, egyenesen kötelezőnek érzik magukra nézve e foglalatosságot. A magam részéről éveket töltöttem azzal, hogy árkusok és iskolás füzetek százait írtam tele lelkesültségem lenyomataival; s noha eltántoríthatatlanul hittem magamban és korai írásaim nagyszerűségében, messze lévén a fűztől, reményem sem volt közlésükre. Mégsem kárhoztatom magam az erő- és szárnypróbálgatásokkal eltöltött évekért, sőt, hálás vagyok sorsom irányítójának azért, hogy nem kell szégyenkeznem és magyarázkodnom zsengéimért, amelyek egy csodálatosan nagy tűz martalékává váltak: önszántamból. Az önfegyelmezés és lázas készülődés időszaka volt; s egyáltalán nem szándékozom szépnek, derűsnek és visszasírandónak beállítani azokat az éveket. Nem. Ha őszinte akarok lenni magamhoz (s hát ki gátolhatna meg ebben), tele voltam kamaszos sértettséggel, váddal, vi- gasztalhatatlansággal, hiszen a nálam szerencsésebbek, ügyesebbek idejekorán vagy időben jutottak olvasókhoz és bírálatokhoz (pedig akkoriban még nemcsak a kiválasztott kévéseké, a kánonhoz tartozóké volt a kritika jussa), én pedig a magam bírája voltam: nem is egészen elfogulatlan. Nekibúsulásomban ittam is, és gyakorta kerestem menedéket a nők ölelésében; ettől persze nemhogy megvigasztalódtam volna, inkább bűntudatom támadt, márpedig nincs szánalmasabb annál az embernél, aki az élvezettel elkövetett bűnök után feszeng, képmutatóan siratja önmagát, mint áldozatot, hogy szánalmat ébresszen maga iránt. Azt hiszem, egyszerűen csak arról volt szó, hogy a mesterségbeli tudás megszerzése előtt önmagamat kellett feltérképeznem; s midőn már kevésbé tudtam rászedni saját magamat, a toliam sem oly gyakran tévesztett meg, s ha elő is fordult, el-elszunnyadó nyelvi éberségemet kellett élesztgetni, hogy egy-egy szó, mondat értelmét és lendületét pontosan megjelenítsem szövegemben. * „Fel kell hagyni az utánzással, még a fényviszonyokéval is" - szögezi le Matisse mintegy önmaga biztatására; s noha ma már cseppet sem hat az újdonság, a merészség, az elszántság erejével az önbuzdítás, aki valamelyest is járatos az alkotásban, tudja, hogy mily gyötrel- mes elszakadni az egyébként képzeletet gúzsba kötő valóságtól, s mily fokú mesterségbeli tudást és biztonságot igényel a modell nyújtotta folyamatos ellenőrizhetőség feladása. Egyáltalán nincs szándékomban tanulmányt írni Matisse-ról, miként újraértékelni sem életművét, melynek egy korszakáról ma is eleven és mély benyomást szerezhettem. A 94
