Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 12. szám - Csány Endre: A tékozló fiú a nagyvárosban (Gondolatok a tékozló fiú motívumról Rilke és Pilinszky műveiben)
egyedül az engedelmesség önfeledtségében, egyedül „szemlesütve" szabadna megvalósítania".37 Ennek a „tükör-élet"-nek felel meg a színház világában a mimikri-színház. Véleménye szerint az utánzás nem tartozik a művészetre. A művésznek az a feladata, hogy újra és újra elfelejtsen, semmit se tudjon. Csak a nem-tudásban, a „senkiföldjén" képes - mint a csecsemő - a kreáció mindig ismétlődő pillanatával kapcsolatot teremteni. A mimikri-színházban ezzel szemben annak a mesteri utánzásáról van szó, amit valóságnak hívunk. A valós helyett azonban mégiscsak pusztán „minthá"-ról beszélhetünk, ami ugyan kényelmesebb az olvasó számára, de következésképpen magával vonja a történés jelenlétének a szétzúzását, mert az nem más mint egyszerű szemfényvesztés. Ezzel szemben az igazi színház áll, amelyben a színészek nem előadnak valamit, hanem egyszerűen jelen vannak. Sheryl Sutton szavaival: „Számomra a színjátszás se nem alakítás, se nem hatás, hanem egy olyanféle börtön, falakkal körülzárt magány, ahol az ember végtelen csöndben és türelemmel tapogatózva, ahogy a vakok olvasnak, kikeresi azt a pillanatot, ami először betű, majd végül - talán - szertartás."38 A színjátéknak ezek szerint nincs szórakoztató vagy tükörtartó, tanító funkciója, neki magának kell valósággá válnia, kitalálnia a bezártságból - nem kitörnie a zseni bizonyosságával - lassan, türelemmel, semmit tudva; a létet betűzgetve-kiejtve. Ez a színház nem a külső mozgáson alapszik, hanem a belsőn. A látvány lendülete, a barokk képek mozgalmassága idegen tőle, inkább az ikonok mozdulatlanságával, belső intenzitásával rokoníthatók. „Drame immobile"-nak, mozdulatlan színháznak nevezi Pilinszky ezt a színházat, amelyben - Baudelaire-től kölcsönzött fogalmakkal - nem a „fantázia" jut érvényre, hanem a „teremtő képzelet".39 A zabolátlan fantázia az individuális zsákutcáiba vezeti az embert, és állandó, céltalan önkijelentésekbe fojtja. A képzelet feltétlen engedelmességgel törekszik a dolgok végső, oszthatatlan egyszerűsége felé. Ebben az értelemben idézi írásaiban gyakorta Rilke sóhajtását: „Rettenetes, hogy a tények miatt sose tudhatjuk meg a valóságot."40 A fantázia a tények felszínén úszik; a képzelet azok mögé hatol - akár a pokol minden borzalmai árán is. Pilinszky értelmezésében a bűnbeesés egyben a képzelet bűnbeesése is, amely által a világ „realitása" csorbát szenvedett. Hasonlóan gondolkodik Rilke is, amikor egy levelében Istent torzónak nevezi, csonka műnek, amelyet a művésznek képzeletével kell kiegészítenie, újjáteremtenie. Pilinszky megfogalmazásában a művészet vissza-visszatérő hozzájárulás a világ realitásához, inkarnáci- ójához. ,,»Et incarnatus est« - azóta minden remekmű zárómondata, hitelesítő pecsétje lehetne."4! A szónak, mely adva van, testet kell öltenie. Máltánál szubjektív ez az inkarná- ció, benne ölt testet a szó: „De most az egyszer írásba foglaltatom"42 - amint már följebb olvashattuk. Ebben a megközelítésben a művész - mely megíratik - nem „művész" már, nem alkotó, hanem egy magát a szónak megadó jegyző. A mű pedig nem alkottatik, hanem megtörténik: magát írja. „A nagy művek sötétben is írnak." „Különben New York is ír."43 Nem valamely meghatározott grammatikai szabályok szerint működő népnyelven, mely elégtelen és esendő lenne, hanem egy nyelveken túli nyelven, amelyen a dolgok színről színre láthatóvá válnak. A nagy művek mind ezen a nyelven íródnak, a legszigorúbb belső szabályrendszerének alávetve. Megadásuk a megtérő bűnösével azonos: „Úgy érzem, minden igaz mű - kimondatlanul - a tékozló fiú történetének megismétlése. A világ ama pálfordulásának „kegyelmi pillanata", mely épp a külsőségekben mit sem változtatva, mindenkor egy helyben állva történik meg."44 A világ ily módon hazafelé tart - az ártatlanság állapotához vezető gyötrelmes úton. Összegzés Mi köti össze Pilinszky és Rilke tékozló fiú motívumát? Mindkét költő személyes sorsára ismer ebben a figurában, amelyből életre szóló - tudatosan is vállalt - viszony szövődik. 78
