Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 12. szám - Csány Endre: A tékozló fiú a nagyvárosban (Gondolatok a tékozló fiú motívumról Rilke és Pilinszky műveiben)
Környei, a székesfehérvári professzor (az író alteregója) a Columbia Egyetem meghívására az Egyesült Államokba érkezik: meg akarja írni New York történetét. Már az amerikai repülőgépen feltűnik neki az amerikai élet különös kettőssége: a sokszínűség és a szürke monotónia közötti feszültség. New Yorkba érkezve először Manhattanbe veszi útját. A város intim részleteibe nyer itt bepillantást. Új perspektíva nyílik meg előtte: a horizontális mellett a dolgok vertikális nézőpontja is hangsúlyos szerepet kap: „egy balkonon néger férfi sárga csizmában, kék mentében, bíborvörös Velazquez-kalapban. Ot alulról fölfele látom. A csíkos dunyhán heverő nőt föntről lefele."32 A sokszorosított magány dermesztő „brechti" hidegéből mindenkinek kijut, aki ide érkezik. Ez a magány a sok apró színes egyedüllétből áll össze. Ettől didereg a fiú is a sarokhoz ragasztva. Alkatrészévé vált a metropolisznak - mint a kirakatok. „Kirakatok, suhanó árnyak, fiatalok. Olyan kirakatok, amik egymás mellett állva is magányosabbak az országutak benzinkútjainál."33 (A Rilke- és Pi- linszky-regény közötti egyezéseket - egy kitalált elbeszélő eszmélődése a nagyvárosról - nem nehéz fölfedezni.) New York modelljében Pilinszkynél egy olyan téma tér vissza, amelynek darabjait már korábbi versei is tartalmazzák. Ezek a képek a New York-modellben állnak össze, általa nyernek összefoglaló nevet. „Csak májusi utam óta látom, hogy stilárisan már régóta jártam New Yorkban. Például az egyik címem... „Nagyvárosi ikonok". Ez a cím se Párizs, se Róma, se Varsó. Tudva, nem tudva: ez New York volt már."34 New York - a 20. századi létezés modellje. A felhőkarcolók: modern katedrálisok. Ez a város a színhelye A nagyvárosi ikonok c. vers kis képeinek. „Lakhatatlan" - halljuk benne a kiáltást. A város, amely tulajdonképpen azért jött létre, hogy az életkörülményeket enyhítse, szervezettségében olyan fokot ér el, amelynek intenzitása már elviselhetetlen. Van még egy ismertetőjele ennek a városnak, amely megkülönbözteti a többitől - Párizstól, Rómától, Budapesttől, Varsótól: nincs története. Csak modern katedrálisai vannak. A semmiből nőtt ki. Környeinek, a történetírónak be kell végül látnia, hogy itt nincs mit keresnie, hogy kudarcot vallott. Történelmi gondolkodásával New Yorkban mit sem ér. Ez a város csak az időtengely kikapcsolásával szemlélhető. Erre saját maga készteti az embert. „Egy biztos. Erről a városról bármit megfogalmazok, frivolnak hat. Vázlatosnak. Vagy maga is az? Igen, maga a város is az. És mégse. Épp ellenkezőleg. Hiába a szörnyeteg ragyogás, New York egyetlen gyertyaláng."35 „Hozzátehetném: egy szál gyertyaláng, mely szép egyenesen ég egy ikonfal előtt, ha lélegzet után kapkod, ha meg is lebben időről időre."36 Nincs tehát története, de nincs is rá szükség, hiszen arra szolgál csupán, hogy megvilágítsa az időtlenül függő ikonokat, a valóság vetületeit. Bejárni ezt a várost - modern pokoljárás. Dante a poklot körkörösen ábrázolta, Manhattan (a híres-hírhedt városnegyed) kockás jegyzetlap - állapítja meg Környei-Pilinszky. A hely megváltozott, az élet körülményei és célja ugyanaz: a pokol összes iszonyatát (és a purgatórium szenvedéseit) túlélve visszatalálni a vágyva-vágyott otthonba. Erre utal a minduntalan visszatérő idézet is a hegyi beszédből: „Boldogok, akik sírnak." Ebben a titokzatos ígéretben oldódik föl a létezés elviselhetetlensége. Nem a gyengék olcsó önvigasztalásával, hanem átélt, végigszenvedett és letisztult tapasztalatként. Ez a tapasztalat feszül rá az ikonok falapjára. És ezek megvilágítását szolgálja a metropolisz médiuma. A jelenlét problematikája a színpadon Nemcsak a Beszélgetésekben, hanem Pilinszky egyéb esszéiben is találkozunk a művészet, illetve az élet jelenlét-problematikájával. Az a vélemény körvonalazódik ezekben, hogy a tudományos gondolkodás bizonyossággal kecsegtető csábításával tévútra vezette a művészetet. „Azóta tükör-életet él, s a stílus bizonyosságában kívánja megélni azt, amit 77
