Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 12. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – IV. rész)
- Püspöki Sándor rendes ember, de okos katona is. Félek, hogy gyorsan rajtakapna a hazugságon. Jókedvű voltam, tehát könnyedén adhattam tanácsokat.- Ha az őrnagy elvtárs tényleg rendes ember, időnként mondd meg neki az igazat is. így aztán a hazugságokat nyugodt lélekkel fogja továbbítani az oroszoknak. Ha jól értettem, ő sem kedveli őket túlságosan. Rézi kihozta az első adag német lepényt, és megkérdezte:- Miről beszéltek? Hallottam, hogy az oroszokat emlegettétek.- Stefi kiszabadításán töprengünk - mondtam, és megsóztam a lepényeket.- Sikerülni fog?- Ha szabadlábon maradok - mondta Tölgyesi Mihály, és mohón enni kezdett. - Ha napközben is szabadon mozoghatok... Én is letéptem néhány falatot a lepényből, továbbra is könnyedén intézkedtem.- Vasárnapig húzd meg magad itt nálunk. Éjszaka elalhatsz a konyhában, napközben azonban ne mutatkozz. A szalmakazal alatt van egy szépen kivájt verem, ahol a háború vége felé szalonnát, meg sonkát rejtegettem. Szükség esetén te is elférsz ott. Vasárnap reggel majd kimegyek a határba, hogy megvigyázzam a kukoricaföldeket, meg a cukorrépát. És tudakozódom majd a sorsodról.- Vasárnap reggel megint elmegyek nagymisére és imádkozom a családomért - mondta Rézi és behátrált a konyhába, hogy elkészítse a második adag német lepényt. Tölgyesi Mihály az elkövetkező napoban tartotta magát utasításaimhoz, ném mutatkozott az emberek előtt, esténként csöndesen elbeszélgettünk a gangon vagy a konyhában, kivártuk a vasárnapot, Rézi elment a templomba, én meg kisétáltam vasbotommal a devecseri földekre. Ekkor is ködös őszi reggel volt, én szeretem az ilyen őszi napokat, messzire ugyan nem lát el az ember, de a hangok messzire hallatszanak, és mindenki képzeleghet kedvére, meglepetésekre is számíthat. A lódobogást már messziről meghallottam, később vidám kutyavakkantásokat is, azután a ködből előbukkant Vladan Drenovakovics almásderes lovával és farkaskutyájával. Hangosan ráköszöntem, ő visszaköszönt, tovább lovagolt, majd hirtelen megállt. Megfordította az almás-deres kancát, odajött hozzám, háromszor vagy négyszer körbelovagolt. A farkas kutya nem mert a közelembe jönni. Vladan Drenovakovics idegesítően keringett körülöttem és szemrehányóan azt mondta.- A kutyám fél magától.- Egyszer orrbavertem, mert acsarkodóit rám. Nem szeretem, ha idegen kutyák acsarkodnak rám a saját határomban. Vladan Drenovakovics újból körbelovagolt, és rosszkedvű maradt.- Magának van kutyája? - kérdezte.- Nincs. A feleségem gyöngytyúkokat tart az udvarunkban. Ezek nagyon éber madarak, azonnal jelentik, ha idegenek bukkannak fel a közelben. Ilyen esetekre egy baltát helyeztem el a konyhaajtónál. 56
