Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 12. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – IV. rész)

- Tudok róla - mondta Vladan Drenovakovics. - Fehér Jóska mesélt nekem ma­gáról. Becsülöm azt az embert. Magyar létére meglepően bátor maradt. Háború utánra is. Pedig alaposan ráijesztettünk az itteni magyarokra a háború végén.- Merre van most Fehér Jóska?- A járásból felkerült a tartományi vezetőségbe. Felmászhat még országos szint­re is. Jó munkát végzett errefelé, és jó véleménnyel van magáról.- Nem tudtam, hogy észrevette a baltát. Csupán egyszer találkoztam vele, és akkor nagyon álmos volt.- Észrevette a baltát. Azt mesélte nekem, hogy maga is megmaradt bátor em­bernek. Sőt, ami ennél sokkal fontosabb, még értelmes embernek is. Beszélget­hetnénk néhány fontos dologról. Egyszerre nagyon ideges lettem, mert úgy éreztem, hogy ez a hajlott hátú hegyilakó átlát rajtam.- Állítsa már meg ezt az átkozott lovat! - mondtam ingerülten. - Szédülök, ha nagymellényű rendőrök köröznek a hátam mögött, és felülről néznek rám. Vladan Drenovakovics megállította az almásderes kancát, és végre elmosolyo­dott a nyeregben.- Valamikor maga is lovon járt itt a Devecserben.- Csakhogy engem kedveltek az emberek...- Meg az asszonyok is - vigyorgott Vladan Drenovakovics.- Gyöngytyúkokat kaptam tőlük ajándékba - mondtam.- Mostanában nem jeleztek idegeneket a gyöngytyúkok? Láttam rajta, hogy tud valamit, nem csupán vaktában fölényeskedik.- Milyen fontos dolgokról akar velem beszéni? - kérdeztem.- Maga köszönt rám - mondta. - Bizonyára jó oka van rá. Beszélgetés közben a farkaskutya egyre közelebb sündörgött hozzám, meglen­dítettem a vasbotot, erre gyorsan beiszkolt a kukoricásba.- Jól van - mondtam. - Tényleg én köszöntem először. Az érdekelne, hogy mostanság milyen emberekre vadásznak? Kiket akarnak begyűjteni? Vladan Drenovakovics meglepő egyenességgel válaszolt.- Tölgyesi Miskát nem akarjuk begyűjteni, ha esetleg őrá gondol...- Egy szóval sem említettem Tölgyesi Miskát. Évek óta nem láttam. Azt sem tu­dom, hogy él-e vagy meghalt.- Él - mondta kedélyesen Vladan Drenovakovics. - Nagyon is él. Most éppen itt Szenttamáson. Jóformán mindent tudunk róla. Azt is, hogy milyen célzattal jött haza. A társa, az a senkiházi hogyishívják... az a Bakó Péter mindent elmon­dott a szabadkai rendőrségnek. Még kérdezni sem kellett. Önként jelentkezett, és ömlött belőle a szó.- Megjutalmazták?- Természetesen. Most éppen ingyen utazik az Adriai tenger partjára. A Goli Ótok nevű festői szigetre, ahol majd köveket aprít néhány évig. Ettől talán meg­keményedik egy kicsit. Vladan Drenovakovics lábaival megbökdöste lova oldalát, újabb kört írt le, majd ismét megállt előtem. 57

Next

/
Thumbnails
Contents