Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Szabó Erzsébet: Miért különös (Terézia Mora: Különös anyag)
kus elemkészlet elemeinek sajátos, hangsúlybeli különbségeket mutató összerendezésével épülnek fel, majd hullanak szét új, ugyancsak elemi alkotórészekre (epizódokra), és kapcsolódnak össze az olvasás során újabb, nagyobb egységekké: történetekké és végül össztörténetté. De nem is csak azért, mert az elemkészletből nemcsak az elbeszélésekben közvetlenül ábrázolt, térbeli határok közé zárt kis világ, egy falu és egy város világa vezethető le, hanem egy határokkal körülvett, mindössze 500 km széles kis „univerzum", egy ország is.18 A „különös anyag" fogalma ugyanis nemcsak a fenti kommunikációs modellen, hanem - mint már említettem - a szöveg által megismerhető világ belső összefüggésrendszerén belül is értelmezhető. Elemek 2 „A traktorutat kikerüljük, átgázolunk a mezőn. Elemek. Ez jut eszembe gyaloglás közben. Elemek. Az elemek Mengyelejev periódusos rendszerében, amit az öcsém még általános iskolás korában kívülről megtanult. A periódusos rendszer az én ágyam fölött lógott, mert meg kellett volna tanulnom. De az öcsém nem a teljes neveket tanulta meg, hogy hidrogén, hélium stb., hanem csak a jeleket, amint írva vannak: H, He, Li, Be, B, C ... Néha énekelte őket - dallam nélkül, de ritmusra - csak úgy magában. Ha-He-Li-Be-Be-Ce-NeO-Ee-Ne. A néniknek, akik fejkendőik alól bizalmatlanul méregették, azt mondta, ez a tudomány nyelve, így beszélnek fölöttünk az űrhajósok - és az égre mutatott,"19 - mondja a kötet első, több tekintetben is paradikmatikus darabjának, a Különös anyagnak az elbeszélője a tudomány, közelebbről a fizika - öccse számára ugyan érthetetlen -, mégis szép, zenei, poétikus nyelvéről, amellyel világa, s egyben a kötet valamennyi elbeszélőjének a világa is adekvát módon leírható. Ez a világ ugyanis, a leírására szolgáló rejtélyes nyelv kettős (szakmai; költői) természetének megfelelően, maga is kettős természetű: érthetetlenül fizikai, anyagi és lélektelen, mégis poétikus - olykor meseszerű, némelykor filmszerű, máskor meg olyan, mint egy lefordított, idegen nyelvű költemény. De mit is jelent mindez? „Ha az ember a városból hazafelé jön és kipillant a busz ablakán, a hazám olyan, mintha egyetlen összeerjedt anyagból lenne." 20 Egy homogén, egybeforrott és instabil „különös anyagból", amelynek instabilitása abban nyilvánul meg, hogy időnként eltűnik, láthatatlanná válik: láthatatlanok az első elbeszélésben a buszok, az utak és az emberek, 21 a másodikban az utazásainak atlaszát magán viselő apa első elszíneződései,22 a harmadikban a tó, a láp, az út, a határőrök és az alvég,23 a kilencedikben a szétmál- ló uradalmi kastély padlója és a kastély körüli kalyibák24 stb. A fekete sár közepén álló, régi grófi kastély több tekintetben is e különös anyagból álló világ központja. A kastély, a benne lévő mindenféle holmival (hatalmas cilinderes fajanszkályhákkal, japán fatáblákkal, stukkókkal és puttókkal, egy szakadozott baldachinnal, eltűnt bútorok lenyomatával, egymásba gabalyodott nikkel szemüvegkeretekkel, sárhányókkal, motorokkal, traktorokkal) és a labirintusszerű termeiben lerakodott réteges piszokkal egyszerre képviseli az idő három dimenzióját: a jelenlévő múltat, a jelent és egy lehetséges jövőt. A múltat, vagyis a grófi időket, majd az orosz megszállást, a jelent, vagyis az orosz megszállás végét, és a jövőt, a kastély valószínű rekonstrukcióját. A kastély központi szerepe ezenfelül abban is megmutatkozik, hogy szinte mindenhol jelen van: grófi örökségként a falusiak aranyszőke hajában25 és a kastélyból ellopott tárgyakban,26 a megszállás, az erőszak, a bezártság szimbólumaként pedig a Különös anyag elbeszélőjének álmaiban: „Még mostanában is gyakran álmodom a kastéllyal. Párás, üres termeken és színes laboratóriumokon futok keresztül. Míg egyszer csak nincs tovább. [...] Egyszer álmomban összezsugorodott körülöttem a kastély, és ha számtalan horzsolás árán nem sikerült volna egy parányi ablakon át kimenekülnöm, összenyomott volna. "2? Ez a kép tér vissza a kötet záródarabjában, a Kastélyban is, 28 ahol Faláb, a nyomorék őr három napon át fogva tartja a külföldre tartó elbeszélőt. A lánynak, pontosabban annak a tollas, szőrös, állati madárlénynek, amivé vándorlása és fogsága során vált,29 őt, a kastély őrét és urát kell megölnie, az ő csábításának^ és a kezdődő „szövőszék játéknak"31 ellenállnia, hogy elindulhasson a határ felé. Hogy sikerül-e a határt átlépnie, az anyag erőszakos világát erőszak igény- bevételével maga mögött hagynia, azt az olvasó már nem tudja meg. Csak sejtheti, hogy nem. Hiszen még ha sikerül is átgázolnia a fekete sáron és a mocsáron, átjutnia a határon, a múltját, az emlékeit, a származását nem tudja elveszíteni: viszi magával a tekintetében (mint a Szomjúság elbeszélője), az álmaiban (mint a Különös anyag elbeszélője), az lefagyott testrészeiben (mint a tó, és a HULLA, pelyhes. FEHÉR menekültjei), a zenében, és az anyanyelvében: A betűiben, az anyanyelvén írott szépirodalomban. Hiszen e világ, minden erőszakossága ellenére is, időnként szép és poétikus. Sőt, néha úgy tűnik, hogy a megváltást is magában hordozza. A kultúrterem névtelen növénye tízévente egyszer különös, hosszúkás, sárga gyümölcsöt terem, karácsonykor a határon feltűnik József és Mária, a pék nagy csa122
