Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Szabó Erzsébet: Miért különös (Terézia Mora: Különös anyag)

ládja mindennap kenyeret és halat eszik, az erdész hasát harminchárom éves korában kereszt alakban vágják fel, a falusi gyerekek aranyhaját pedig angyalfürtössé bodorítják a nénik és anyák stb. Igaz a gyümölcsöt leszedik, Józsefet és Máriát a határon lefülelik, a pék kenyerét az irigy falusiak nem veszik, az erdész vérfertőző viszonyt folytat testvérével és az aranyhaj is grófi örökség. Mégis. A világ olykor mégis szép, s ami széppé teszi az a leírására szolgáló nyelv. Ez az, ami miatt az anyag különös, a világ meg olyan „olyan mint". Néha olyan mint a filmekben. Vagy mint a mesékben. Vagy mint egy költemény. Two cultures, one kingdom - legalábbis az irodalomban.

Jegyzetek

1 Vö. T S. Kuhn, E Feyerabend.

2 Vagy legalábbis a lehető legnagyobb tökéletesség a lehető legkisebb hiánnyal (Vö. G. W Leibniz).

3 Továbbra is kérdéses persze, hogy maga a konstrukció mely területhez, a természettudományokhoz, vagy a kultúratudományhoz tartozik-e. F. A. Kittler pl. a mellett érvel, hogy a kultúratudomány kultúrtörténete szükségszerűen a természet és a kultúra újbóli megkülönböztethetetlenségéhez, az ún. „kultúrtermészettudományok" („Kulturnaturwissenschaften") kialakulásához vezet. Vö. Friedrich A. Kittler: Eine Kulturgeschichte der Kulturwissenschaft. [A kultúratudomány kultúrtörténetei München 2000.

4 Terézia Móra: Különös anyag (ford. Rácz Erzsébet). Budapest 2001.

5 Vö. Paul Ricoeur: Metafora és filozófiai megnyilatkozás, (ford. Jeney Éva). In: E R.: Válogatott irodalomelméleti tanulmányok. Budapest 1999.163-254.

6 1997: Die Wege des Wassers in Erzincan [A víz útjai Erzincanban], A forgatókönyv alapján azóta Das Alibi címmel tévéfilm is készült. Rendezte: Christine Wiegand, ZDF

7 1998: Durst [Szomjúság - ford. Rácz Erzsébet] az elbeszélést Móra felvette a kötetbe is.

8 1999: Der Fall Ophelia [Az Ophelia-eset - ford. Rácz Erzsébet] az elbeszélést ugyancsak bekerült a kötetbe is.

9 Pl. a fejbőrön másképp tapadó haj; a tájon alacsony holdként átguruló fej stb.

10 Pl. nem mondhatom el senkinek; se rokona, se boldog őse stb. Móra gyakran idézi magyar népdalok, mozgalmi dalok és slágerek szövegét is: pl. ülök a szobában búsan egyedül; elmegyek, melyik úton indulok még nem tudom; menyasszony, vőlegény, de szép mindakettő; kalásza, virága nekünk terem stb.

11 Az olvasók többsége számára persze a német és egy, a referenciavilághoz tartozó ismeretlen nyelvet.

12 Kántor Zoltán lézerfizikus szóbeli közlése.

13 Helyesen: „Mindenki mindenkinek a rokona, nézd csak meg őket. A hajuk, a szemük. Beltenyészet." (89) Vagy: „Apánknak sok gyereke van. Az öcsémnek meg nekem jó néhány testvérünk van, akiket nem ismerünk. De ha találkozunk, felismerjük őket. És ők is felismernek minket. Kezdetben kopasz kisbabák vagyunk. Aztán aranyszőke hajunk nő, amit a nagynénik és anyák hajsütővassal kibodorítanak." (10)

14 „A domb lábánál a pékgyerekek iszkolnak ki az útra az erdőből. Karácsonyfát vonszolnak maguk után, előttem. Hazáig követem a fa csúcsát." (26)

15 „Cipeljük haza a zsákmányt. Mivel karácsony van, a mai zsákmány egy fenyőfa. Levisszük a völgybe." (55)

16 „Am dritten Tag sind die Köpfe dran. Langsam dann schnell" (ford, tőlem Sz.E.)

17 Vö. Roman Ingarden: Az irodalmi műalkotás (ford. Bonyhai Gábor). Budapest 1977.

18 Vö. A Kastély elbeszélője által mondottakkal „Elutazásom első két napján gyalogoltam, és úgy tűnt, egyfolytában gyerekkorom kisvárosát járom körbe, mindig ugyanaz az utcasarok, mindig ugyanaz a faluszél

. a távolban." (174) „Minden hely egyforma és idegen." (181)

19 (6)

20 (13)

21 „Meglehet, mondja az öcsém, hogy időnként láthatatlanná válunk. Aztán amikor végre fenn ülünk a buszon, minden ajtónyitáskor hangosan számolja, hány láthatatlan ember szállt föl a többiekkel." (9)

22 „Apa elszíneződése a menekülésével kezdődött. Az első, ma már láthatatlan színt a mezőn szerezte, ahol végül megállt." (29)

23 „Tó, láp, út, őrök, minden láthatatlan. Láthatatlan a határ." (54) „Állok az erdő szélén és a tpra gondolok, a láthatatlanra, a csontváztemetőre." „Kibékültünk vele, hogy minden lejön ide, rajtunk keresztül, mintha mi nem is léteznénk. [...] ügyesen bevonszoltuk az udvarra a zsákmányt, láthatatlanná tettük." (55)

24 „A láthatatlan padló, amire lépek odabenn, puha és zizeg." (175) „Belerúgok a sípcsonttalan kályhalábakba. [... ] Semmi, de semmi. Ordításom elhallatszik a körös-körül álló, láthatatlan kalyibákig." (195)

25 „Ella néni szerint aranyszőke hajunk grófi örökség" (7)

123