Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Szabó Erzsébet: Miért különös (Terézia Mora: Különös anyag)

tél, latyak, szél, kevés napfény, édes melasz illat és szállongó ipari korom a levegőben; valamint: énelbeszélők és családjaik (testvérek, apa, anya, nagyapa, nagymama, mostohaapák, nagynénik, nagybácsik, sógorok, sógornők, jegyesek), szeretők, buszsofőrök, a falu 300-500, egymással rokonságban lévő lakosa13 (egy polgármester, egy tisztelendő úr, egy tanár, egy nővér és egy háziorvos, egy kocsmá- ros, egy pék, Flórián a cigányfiú, Kelemen a csősz, Hornák Attila, nénik, bácsik, őrültek, piások), illegális határátlépők és külföldi turisták; valamint: városlakók; és végül: különös álmok.

A költői kompozíció ebből a hipotetikus elemkészletből, az elemek között konstituált viszonyokból a viszonyok átrendezésével történeteket szerkeszt. Egyrészt felépít egy topografikus rendet, azaz megkonstruálja egy határmenti falu és egy határmenti kisváros topográfiáját, s felosztja azt a kilenc elbeszélés között. Az egyes elbeszélésekben elmesélt események így ugyanazon térbeli határokon belül, de különböző helyszíneken zajlanak - a HULLA, pelyhes. FEHÉR főként a határon, a tó nagyrészt az alvégen és a tavon, az Ophelia-eset leginkább az uszodában, a Büfé többnyire a nemzeti park büféjében, a Homokóra a városban, a Kastély a kastélyban stb. - noha a történetek több, akár öt-hat eltérően hangsúlyos térszegmenst is egybeszerkesztenek. A cselekményszövés művelete ugyanakkor a figurákat is különböző relációba helyezi, és történeteket konstruál a közöttük, közelebbről az én-elbeszélők, családtagjaik, és a köréjük szerveződő figurák közötti viszonyok változásából, kilenc relatív autonómiával rendelkező elbeszélést, amelyek az elmesélt történetek közös elemei - azonos események, azonos figurák (és miként láttuk azonos topográfia) - révén egymáshoz is kapcsolódnak: a kötet második elbeszélésében, a HULLA, pelyhes. FEHÉR-ben a lopós pékgyerekek például épp hazafelé cipelnek egy fenyőfát,14 a harmadik elbeszélésben, a tóban már a pék kilenc gyereke közül az egyik meséli a karácsonyfalopás történetét,15 továbbá azt, hogy a lopás miatt az erdész megfenyegette őket, az az erdész, akiről a - hatodik elbeszélésben, a Büfében a húga beszél; a Büfé egy esküvőt követő napon kezdődik, a magyar kiadásból sajnos kimaradt hatodik elbeszélésben (A harmadik napon fejek hullanak. 'Lassan majd gyorsan'™) elbeszélt három napon át tartó pogány esküvő után, ahol az erdész papnövendék bátyja és egy szép cigánylány köt házasságot és ahol a harmadik napon, amikor a vendégeknek porcelán levesestálban kékszemű kecskefejet tálalnak fel, három rendőr letartóztatja a kecskeszakállas cigány hegedűművészt gyilkossági kísérlet miatt; a kötet záródarabjának, a Kastélynak a hőse ugyancsak egy harmadik nap estéjén érkezik meg a kastélyba - vállán hátizsák, kezében bot, „mint a mesében" - két napot ül a kastély tetején, hogy aztán, mielőtt a harmadik nap reggelén elhagyja az országot, még találkozzon ott az első novella aranysárgahajú elbeszélőjével és annak tejfehér bőrű öccsével stb.

A fenti elemkészletből szerveződő kilenc történetet kilenc én-elbeszélő, hét lány és két fiú közvetíti az olvasó felé. A történetmesélés, a narráció módja mind a kilenc esetben ugyanaz: az elbeszélő jelen idejű, számos kihagyással elmesélt, kronologikus történetét (főtörténet) több jelen vagy múlt idejű, különböző időtartamot átfogó emlékkép, asszociáció szakítja meg. Az itt ábrázolt események és eseménysorok vagy az elbeszélő, vagy pedig a főtörténetben szereplő egyéb figurák előtörténetéhez tartoznak, de egyes fokozottan sematikus, és nagyszámú kitöltetlen, meghatározatlan hellyel17 rendelkező szövegrészek több történetbe, a történeteknek akár több pontján is beilleszthetők. Az olvasó tehát csak egymástól tipográfiailag is (egy üres sorral) elválasztott, különböző történetekhez tartozó, eltérő időtartamú és terjedelmű, különböző idősíkok eseményeit ábrázoló epizódokat olvas. Feladata, hogy összefüggéseket keressen, vagyis az egyes epizódokból koherens történeteket, a történetekből pedig összefüggő „össztörténetet" alkosson. így például a Szomjúság 28 epizódjából öt, megközelítőleg koherens kronológiájú, elliptikus történet konstruálható. A főtörténet az elbeszélő rövid hazalátogatásának története: a külföldön élő 28 éves lány nagyapja halálának hírére 12 év óta először hazalátogat; az elhunyt üres, viaszfehér lárvaarcának alkoholtól elmosódott vonásaiban hasztalan kutat a „sok év sokszínű lenyomata" után; miután megígéri anyjának, hogy az ő halálakor is hazajön, elmegy. Az elbeszélőnek a főtörténetet megszakító, a nagypapa halálhíre által előhívott emlékképeiből újabb négy, egymáshoz szorosan kapcsolódó történet konstruálható, amelyek 12 évet fognak át és a főtörténet két rejtélyes elemére adnak magyarázatot: az alkoholista nagyapa története (benne az iszákos Frédi bácsi halálának történetével) azt a sokszínű lenyomatat idézi, amit az elbeszélő a mű végén nagyapja alkoholtól feloldódott arcvonásaiban már hiába keres; az elbeszélő öntörténete (benne az alkoholista anya házasságainak történetével) pedig arra derít fényt, miért szökik el otthonról a 16 éves lány, és miért csak 12 év elteltével, a nagyapa halálhírére látogat haza. Az elbeszélés második és harmadik epizódja ugyanakkor mind az öt történetbe beilleszthető.

A „különös anyag" fogalma azonban nemcsak, és nem elsősorban az írói (de)kompozíció fenti sajátosságai felől értelmezhető. A kötetet alkotó elbeszélések nemcsak azért különösek, mert egy hipoteti121