Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Szabó Erzsébet: Miért különös (Terézia Mora: Különös anyag)
Poetik Dozentur Würth irodalmi díját, első elbeszélésével? megnyerte a literaturWERKstatt berlin által szervezett rangos nemzetközi szépirodalmi versenyt, az Open Mike-ot, második elbeszélésével8 pedig a 23. Ingeborg Bachmann Literaturwettbewerb első díjasa és egyszersmind - jóval első kötete, a Seltsame Materie megjelenése előtt - a német nyelvterület ismert szerzője lett. A kötetről szóló számos recenziót és kritikát böngészve hamar föltűnik, hogy a német kritikusok többsége Móra elbeszéléseinek sajátosságát az elmesélt történet valós (magyar/életrajzi) vonatkozásai mellett elsősorban a szövegek újszerű, szokatlan képszerűségében, erős metaforikájában jelöli meg. Hogy miből származtatható a költői képeknek ez a befogadásesztétikai szempontból megfogalmazott újszerűsége és szokatlansága, arra Móra nemegyszer maga is rávilágít: ami a német nyelvben újszerű, deviáns, az a magyar nyelvben a legkevésbé sem az; a német anyanyelvi olvasókra ellentmondásos hatást tevő - újszerű (mindazonáltal a német nyelv rendszerébe illő), ugyanakkor valamiképpen mégiscsak szokatlan, idegen - szóképek ugyanis fordítások, a magyar líra többé-kevésbé ismert szóképeinek9 és idézetkánonának10 mesteri tükörfordításai. Eg a sajátos szövegkonstrukciós elv, amely tehát a fordítások révén keresztezi a német és a németen átsejlő magyar nyelvet,11 több funkcióval is bír: a (képi) kijelentések referenciájának megtöbbszörözése által (a kijelentések mindegyike minimum kettő - egy, az olvasók számára ismert és egy többségük számára ismeretlen - referenciális területen működik) fokozza azok szemantikai dinamikáját, bővíti a kijelentések értelemstruktúráját, gazdagítja a jelentést, s ilyeténképpen erősíti a mű esztétikai hatását. Helyesen jár el tehát a fordító, aki e konstrukciós elv ismeretében a fordítás során inverz eljárást alkalmaz, vagyis a szövegvilág kettős nyelvi meghatározottságának megtartása érdekében a német retorikai figurákat - így például a kötet címét - tükörfordítással .adja vissza. Amennyiben ugyanis a fordított kifejezés - példának okáért a „Különös anyag" - önmagán kívül a német nyelvi kifejezést is reprezentálja, úgy annak teljes értelemstruktúrájára - így esetünkben a fogalomnak a fizikában definiált jelentésére - is referál. Na de mi is az a „különös anyag", és persze hogyan is értelmezhető az irodalom, pontosabban a kötet világán belül? Elemek 1 „... ha valamilyen anyagot/vegyületet energia segítségével atomjaira bontunk, aztán magára hagyjuk, az atomok között az eredetitől eltérő kapcsolatrendszer is kialakulhat, vagyis más anyag jöhet létre. Ha magukkal az atomokkal tesszük ugyanezt (nagyobb energiák befektetésével), akkor a bomlás során különváló elemi részecskék: protonok, neutronok stb. másfajta atomokká is összeállhatmk. Még ennél is nagyobb energiák révén maguk az elemi részecskék is elolvadnak (ez ugyanúgy fázisátalakulás, mint ahogy például a jég elolvad), és kialakul a kvark-gluon plazma (kvark: az elemi részecskék még elemibb alkotórészei; gluon: az atommagban lévő „ragasztó", ami a részecskéket „összeragasztja"). Ez az a „különös anyag", amelynek a léte a neutroncsillagokban normális, amúgy (laboratóriumi körülmények között) viszont nagyon átmeneti: ha magára hagyjuk, új asszociációk jönnek létre, vagyis a pillanatnyi egyensúlyi viszonyoknak megfelelő elemi részecskék. ... "12 Az anyagnak egy a kutatók számára nehezen megismerhető állapotáról van tehát szó, amelyet bizonyos konstansok mellett elemi összetevőinek instabilitása, és ennek következtében az új rendezett- ségi állapotok elérésére irányuló átalakulás jellemez. Vagyis a kifejezés az anyagnak egy olyan (hipotetikus) állapotát jelöli, amelyből elméletileg valamennyi létező és lehetséges részecske és elem, következésképpen valamennyi létező és lehetséges anyag és antianyag származik, és amelyből a fizikai világ, az egész univerzum levezethető. A kötet olvasói számára a kifejezés két egymást kiegészítő összefüggésrendszerben: egyrészt a szövegeket létrehozó alkotói folyamat, azaz az írói konstrukció, másrészt a konstruktum, vagyis a szövegek által ábrázolt világ belső (strukturális) összefüggésrendszerében értelmezhető. Induljunk ki az alkotói folyamatból. A kötetet alkotó kilenc elbeszélés szövegvilága egy pontosan körülhatárolható (hipotetikus) elemkészletből épül fel úgymint: egy falu (egy cukorgyár, egy kantin, egy kocsma, egy templom, egy focipálya, egy termálfürdő, egy üvegház, egy polgármesteri hivatal, egy temető, egy alvég, egy cigánysor, utcák, házak, lámpák, rádiók, tévék), egy kastély, egy erdő, egy irtás, egy vadászkunyhó, egy mező, egy szabadtéri mozi, egy nemzeti park, egy büfé, egy domb, egy tó, ipari tavak, egy patak, egy régi kőfejtő, egy barlang, földek, utak, buszok, egy sínpár, egy vonat, egy laktanya, egy szomszéd falu, a falut három oldalról övező védett határ és a határon túli külföld; valamint: egy város (egy kórház, egy sörgyár, egy konzervgyár, egy szőnyeggyár, egy bútorgyár, egy téglagyár, kultúrházak és kultúrtermek, számos idősek otthona, egy hotel, egy börtön, több kocsma, egy trabant, utcák, macskakövek, fák, házak, rádiók, tévék, környező egyforma falvak és várromok), a várost három oldalról övező védett határ, a határon túli külföld; továbbá: az évből tíz hónapig tartó, langyos, szemerkélő eső, enyhe 120
