Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Kiss Ottó: Születésnap a magasban (a hosszabb változat)
Miután a mélynövésű távozott, Zengő finoman az asztallaphoz ütötte a borospohár alját, idősebb Zengő Tihamérra, mondta halkan, a pohár tartalmát az utolsó cseppig kiitta, és újratöltött. Arra a közel húsz esztendővel ezelőtti születésnapra gondolt, amikor apjával együtt ünnepeltek. Zengő abban az évben kapta az ágyat, amelyen még most is alszik éjszakánként, abban az évben nőtt meg annyira, hogy lába fél métert is lelógott a kiságyról. Idősebb Zengő a december elsejei ünnepre gyümölcstortát készíttetett a szomszédjukkal, Nemcov nénivel. Az özvegyasszonnyal a kis Zengő sok időt töltött el, nagyra becsülte, mert rendes és okos asszony volt. Idősebb Zengő is okos volt, gondolta most Zengő Tihamér a sarokasztalnál, de ki tudja, forgatta meg a poharat ujjai között, melyikük volt az okosabb. Mindkettőjük tervek szerint élt, igaz, idősebb Zengő Tihamérnak nagyobb, Nemcov néninek pedig kisebb tervei voltak. Ám az is igaz, gondolta még Zengő, hogy Nemcov néni nemcsak kieszelte, általában meg is valósította terveit. Például a szilvásat. „Szórunk a kamra elé egy kis búzát meg kukoricát, erre a tyúkok egycsomóba szaladnak, és míg csipegetik a szemeket, megrázzuk a szilvafát." Ifjabb Zengő azt a késő délutánt idézte fel magában, amikor Nemcov néninél maradt, mert az apja túlórázott a vasasoknál. Nemcov néni ezt jól kitalálta, bólintott most Zengő Tihamér elismerően a sarokasztalnál. „Ha nem szór búzát a tyúkoknak, megkóstolják a szilvát, birizgálják a csőrükkel, pedig nem is szeretik. És már akkor hogy rohantak, amikor Nemcov néni a kamra felé indult! Pedig akkor még nem is szórta!" A tyúkoknak bizony csak ennyi eszük van, gondolta Zengő Tihamér a sarokasztalnál, és megint elmerült az emlékekben.- Látnád őket, amikor jön a repülő - mondta másnap Zengő apja, azután, hogy a kis Tihamér elmesélte neki a történteket. - Jön a repülő, ez a sárga műtrágyaszóró, a tyúkok meg félrefordítják a fejüket, mert oldalt van a szemük, nem normálisak. Pislognak, csak pislognak, de hiába, mert sose tudják megfejteni, mi búg az égen. Hát igen, a tyúkoknak tényleg csak ennyi eszük van, bólintott megvetően Zengő Tihamér, és újratöltötte a poharat. Néhány napra rá meg, mert akkor is túlóra volt az új ágy miatt a vasasoknál, vacsorára is Nemcov néninél maradt. Kását csináltak, de Nemcov néni nem elégedett meg a kásakészítéssel, kihasználta az időt, hogy közben tanítsa a kis Zengőt. „Most elővesszük a fakanalat a fiókból, és öntünk a darából a vízbe. Pont olyan lett, nézzed, kisfiam, mint egy piramis, csak ebben nincsen fáraó."- Bizony a fáraók nagyon régen éltek és hatalmas barna palotákban laktak - sóhajtott Nemcov néni. - A szolgáik meg kicsi kerek bungalókban, pont, mint az albánok. „A férfi szolgák fúrtak, faragtak, mákot vetettek, az asszonyok meg szőttek, fontak, és búzát szórtak a tyúkoknak. 82
