Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Kiss Ottó: Születésnap a magasban (a hosszabb változat)

Néha összekaptak ezek az asszonyok, aztán kibékültek és nekiláttak krumplit hámozni, a férfiak közben tárogatót fújtak, klarinétot, hegedűt, mikor mi volt kéznél. A gyerekek meg csak citeráztak egész nap.

Hát így éltek a fáraók réges-régen."

Nemcov néni bólintott, aztán két tányérba elosztotta a kását, és elővette a kenyeret.- Te is megkóstolhatod, finom, friss buci! - mondta. - Rakunk egy keresztet a hátára, mint Jézus Krisztusnak, a durcását meg eltesszük, hogy ha betérne hozzánk valaki, legyen kenyér a háznál.- Tudod - tanította tovább Nemcov néni a kis Zengő Tihamért -, amikor Jézus Krisztus a földön járt, bement az egyik házba, mert már nagyon éhes volt, meg hát fáradt is, kért egy darab kenyeret, de nem adtak neki, mert elfogyott. „Akkor tanácsolta ezt Jézus Krisztus. Tegyétek el a durcását a sifonérba, mondta, hogy soha ne maradjon kenyér nélkül a ház."

Amikor Nemcov néni meghalt, ifjabb Zengő már tizenegy éves volt, de az apja nem engedte, hogy részt vegyen a temetésen.- Ez felnőtt dolog - vágta rá azonnal, amikor Zengő Tihamér megkérdezte, miért nem mehetnek együtt.- Most csak arra vigyázzál, hogy ki ne boruljon a szemét - tette hozzá aztán idősebb Zengő Tihamér, mert a kis Zengő, amikor rákérdezett a temetésre, éppen a teli szemetes vödröt vitte keresztül az udvaron.

Később, amikor Tihamér már az üres szemetes vödörrel visszafelé tartott, apja annyit még megjegyzett az ügyről, hogy ő úgy látja, és bizonyára jól látja, hogy végső soron a kukatető hasonlóképpen van megszerkesztve, mint az égbolt, hogy a szemét legyen lent, a többi meg legyen felette.

Vagy a többi legyen felette, a szemét pedig legyen lent?

Erre a mondatra Zengő nem emlékezett pontosan.

De most nem is ezt akarta felidézni, hanem azt a közel húsz évvel ezelőtti december elsejei ünnepet, amikor apja gyümölcstortát készíttetett Nemcov nénivel.

Idősebb Zengő Tihamér aznap veresbort bontott, a kis Zengőnek literes narancslevet, s kettesben ünnepeltek. Egy alkalmas pillanatban idősebb Zengő töltött a narancsléből, aztán felállt, és úgy tett, mintha vécére indulna.

Végül mégis a kamrába nyitott be, hogy kihozza a meglepetést.

Amikor a kis Zengő meglátta a gyümölcstortát, rettenetesen megörült.

Apja mosolyogva ült le, lábát az asztal alá helyezte, hátát pedig lazán megtámasztotta a széktámlán.- Na, fiam, boldog születésnapot! - mondta.

Micsoda ünnep volt! A fiók mélyéről előkerültek a régi fényképek, a szülők együtt voltak láthatók a Balaton-parti üdülőben, hová kétszer is eljutottak, újra eső esett a debreceni nagytemplom előtti téren, és az égi áldás elől Tihamér anyja ismét idősebb Zengő hóna alá bújt.

Zengő Tihamér most úgy érezte, a mélynövésű neheztel rá, amiért olyan nyugodtan és kényelmesen ül, lába az asztal alatt, háta lazán megtámasztva a széktámlán.

Kiitta a maradék bort, melynek narancsíze lett, és indult.

Elmenőben biccentett a pincérnek, aki kidugta kezét a pult mögül, úgy köszönt vissza.

83